Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SOLYMÁR IMRE: Gazdaságcentrikus értékrend, gazdasági magatartás. Adalékok a dél-dunántúli németek mentalitástörténetéhez
va a „butaságuk" - fog vissza. Még nagyobb akadálya a magyar szorgalomnak az értékrendszer torzultsága, a nép „erkölcsi romlottsága". 104 Mindezért az iskolai és a házi nevelést okolja. b. / Ugyanezen a logikai okfejtésen alapszik a „fényűzésre való nagy hajlandóság" megítélése is. Itt ismét egy pozitív érték, a „fantáziás szellem" csap át negatívumba, mert nem találja meg a kellő arányt, mértéket. 105 Amíg a nemzet nem áll úgy, hogy megengedhetné magának a fényűzést, addig azt „határokba kell szorítani". 106 Nem átalakítani vagy megváltoztatni, hanem helyes mederbe kell terelni! c. / A „fantáziás" ellentéte a „számolgató" nemzet. 107 Egy ilyen náció tagja sokkal inkább tud „hideg ós pontos latolgató" lenni. Éppen mert a fantázia csapongása nem zavarja. Nem csak egy-egy higgadt pillanatában, hanem „huzamosan" számolgató. Berzsenyi szóhasználatában ez gyakorlatilag megfelel a gazdasági racionalitásnak, kalkulatív szellemnek. 108 Jó példát többnyire a „svábok" között talál. d. / Az e korban általános éjszakai legeltetés, az ökrészség nem egyszer az állatokkal való „lopatás". Az ökrésszé tett fiúgyermek a másokén, a tilosban tartja jól apja állatait. Minél ügyesebben csinálja, annál derekabbnak tartják. így aztán a munkábanevelós teljesen elmarad, s ennek meg is van a maga negatív hatása. Három magatartásforma állandósul éppen a legfogékonyabb időszakban: „henye élet", a „dologtalanság", s végül az „örökös tekergés". Mikorra gazdává kellene hogy váljon, addigra csak a könnyű, törvénytelen gyarapodásban, az ügyeskedésben és a „nyerekedés"-ben talál örömet. Jár vásárokról vásárokra, s „félreteszi" a gazdaságot. Nem igyekszik „jó gazdává" lenni. 109 e. / A „férfias magatartás" magyar modellje alapvetően a testi erőre s a fizikai megpróbáltatásokkal szembeni állóképességre helyezi a hangsúlyt. 110 Nem a munka nehézségeivel, hanem az életkörülmények mostohaságával tanítja csak megbirkózni az ifjú embert. Legyen kemény, ne tartson se Istentől, se embertől! 111 104 Uo. 337. p. 105 Egyszerre kárhoztatja a felsőbb társadalmi réteget s a modellt követő köznépet: nemcsak nemeseink többnyire értékeiken felül pompáznak, de még a magyar köznép is annyira módiz sok tájakon, hogy a parasztasszonyok és leányok ruháját csak a szabás választja meg az úri asszonyokétul... a legények is már mast (!) nem elégednek meg az előbbi férfias öltözettel, hanem külföldi selyem nyakravalókat, külföldi tarka és erőtlen szövetekből készült mellényeket stb. kezdenek viselni." Uo. 345. p. 106 Fó érvei: A fényűzési szükségleteket nem a „honi szorgalom" szerzi meg, a pénz szinte „kifut" az országból. Nem erre kellene fordítani, hanem a gazdálkodásra. Végül: „...ekeszarvon kívül alig van egyéb a nemzet kezében, s mégis külföldieskedik..." Uo. 346. p. 107 a fantáziás... nemzeti tulajdonság nagy hivatal ugyan a legszebb emberiségre; de gazdasági tekintetben... gyakran kártékony szokott lenni." Uo. 346. p. Minden nép egy szín a nemzetek palettáján. Emberiség és nemzet romantikus értelmezéséről: Szegedy-Maszák Mihály 1986. 145-149. p. 108 A racionalitásról: Simon, Herbert A. 1982. A gazdasági racionalitásról, mint történelmi termékről, a „kalkulatív szellem" kialakulásáról: Lange, Oscar 1965. 175-180. p. ^Berzsenyi Dániel 1968. 338-339. p. 110 A magyar fiúgyermek - úgymond - kenyéren és szalonnán nő fel. Nyáron szabad ég alatt hál, télen az istállóban. Berzsenyi megjegyzi, hogy a német a maga fiának „...naponkint háromszor meleg ételt és éjjelre meleg párnát ad..." Uo. 340. p. 11 A vallási vakbuzgóságot éppoly károsnak tartja, mint a „religiótlanságot". A magyar „férfias" viselkedést ez utóbbi jellemzi.
