Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SOLYMÁR IMRE: Gazdaságcentrikus értékrend, gazdasági magatartás. Adalékok a dél-dunántúli németek mentalitástörténetéhez
Ám az így formálódott jellem nem szolgálja sem önmaga, sem az ország általános felemelkedését. f./ A németeknél a gazdasági magatartás többnyire tartósan beépült a személyiségbe. A munka hivatásként való megélése értékrendszerré nőtte ki magát. Ezt Berzsenyi úgy fejezi ki a maga módján, hogy a népszorgalomnak - tehát a többre-törekvésnek - „...egyik főösztöne és rugója a becsületérzés". 112 A „némely akadályok" másik nagy csoportjában társadalomgazdasági ós ökonómiai problémákat sorol fel Berzsenyi. Az igazodás, az „eltanulás" második programcsomagja lehetne ez. Mert mi a titka a dél-dunántúli svábok gazdasági előrehaladásának, gyarapodásának? Mit csinálnak másként, jobban? a. / A németek nem csak földművelők, hanem kisebb-nagyobb mértékben értenek az iparhoz és a kereskedelemhez is. Tehát szorgalmuk a „mestersógi és kereskedési szorgalmakban" is megnyilatkozik. 113 A gazdasághoz kapcsolódó hasznos szakmákban többnyire jártasak, egy részük pedig valamilyen kisebb mesterségben „eladásra valót" is készíthet. 114 így az iparosemberek hiánya miatt soha nincs fennakadásuk, hiszen maguk is azok. Nincsenek rászorulva se a mesteremberekre, se a rosszul ós drágán dolgozó himpellérekre. A német gazda ipari munkáiban önellátó, amit lehet, mindent maga készít. Ezzel sok pénzt takarít meg. Az eladottakért pedig pénzt kap. 115 b. / A gazdaság gyarapításának szándókához szakadatlan szorgalom társult. Mivel saját maga, rokonai és segítő szomszédai a legkülönbözőbb szakmákban jártasak, hamar ós viszonylag olcsón minden szükséges gazdasági épületet összehoztak egymásnak. így aztán - hogy csak kettőt említsünk - a német marhája meleg istállóba került, takarmánya pedig nem ázott. Később a maga számára is szép házat húzott kőből vagy mórból, cserópfödóllel. 116 c. / Naponkénti gazdaságvitelóben a takarékosságot ós a „tudni hogyan" racionalitását követte. így lett - szemben a magyarokkal - „takaros, pontos, minden legkisebb szegre és szalmaszálra ügyelő gazda". Amig a német „hasznos" gazdaságra, a magyar a pompásra, szépre, nagyra ós cifrára törekedett, s csak kevesen követték közülük a „józan ós hasznos gazdasági elvet". 117 A presztízsszempontok előtérbe helyezése gyakran vitte romlásba a gazdaságot, a rangot adó tényezőket erőn felül fejlesztették. 118 d. / Mint mindennek, úgy a mezei gazdaságnak is „pénz a lelke" - írja. Ezért a jó gazdasággal pénzbőség, a rosszal pénztelenség jár együtt. A pénzkiadás nem 112 Uo. 348. p.. 113 Uo. 344. p.„...a mi svábjaink leginkább csak azért jobb gazdák, mint a magyarok, mivel a mezei gazdaságot holmi mesterséggel és kereskedéssel kötik össze..." 114 „...majd minden német tud valami kis mesterséget, melyet a gazdaság mellett nagy haszonnal űz, s ha eladásra valót nem mindenki készít is, de a gazdasághoz megkívántató faragást, építést, mórozást, stb. majd mindenik tudja." Uo. 339. p. 115 A pénz szerepe a kései feudalizmusban: Kula, Witold 1985. 150-159. p. 116 ee/zseny/ Dániel 1968. 339. ós 350. p. 117 Uo. 347. p. 118 majd mindig több marhát tartanak, mint amit illendően tudnának tartani; majd mindig több földet akarnak munkálni, mint amit illendő szorgalommal munkálni győznének... a sok rosszul tartott marha haszon helyett bőrével, a sok rosszul munkált föld búza helyett gazzal, s az egész nagy gazdaság nagy szegénységgel fizet." Uo. 347. p. Ám ezeknek persztizsértéke volt! A beinvesztál ás az „erkölcsi tőkét" növelte, az adott vagyonkompozíció választás során.
