Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SOLYMÁR IMRE: Gazdaságcentrikus értékrend, gazdasági magatartás. Adalékok a dél-dunántúli németek mentalitástörténetéhez
munkaerő és a munkaidő általános kihasználatlanságát 70 , illetve a paraszti értékrendnek a cifra öltözködés „nagy luxusában" mutatkozó torzulását magyar köznépünknél. 71 Ha az elérhető színvonaltól hátramarad egy-egy magyar, annak vagy a földje, vagy önmaga az oka - állítja. De ez se kötelező érvényű! Példaként a Tolna és Baranya megyék hegyes részeire, kedvezőtelen körülmények közé letelepedett svábokat hozza fel: „...cserópfedelű, cifra házokban (!) laknak ós gazdagok, holott pedig csak oly földet munkálnak, mely a magyaroknak nem kellett, de mivel az industriának és takarókosságnak lelkét magokkal hozták, meggazdagodtak, ós a legjobb földön élő régi lakosokat elérték". A szorgalom és a takarékosság - e két nagy polgári erény - úgy fogalmazódik meg, mint a nyugatabbról hozott, polgárosultabb értékrend! Az 1820-as években - a „Tudományos Gyűjtemény" révén - a Dél-Dunántúlon is sorra születtek a különböző színvonalú megye-, és helyleírások. Közülük többnek a szerzője Egyed Antal, aki a részmunkálatok után is úgy érzi: egy igényes megyeleírás kellő általánosításához valamennyi helység adatait fel kellene gyűjteni. Nagy összegzése azonban soha nem készült el. 1828-as „topographiai leírásában" mintegy nyolcvanezer németet jellemez. A korábban bevándoroltak viseletben és nyelvben igazodtak, és a karakterben már igen közel járnak a törzsökös Magyarokhoz..." A többség - s közöttük különösen a völgységiek - a nyelvet nem értik s így - mondja - maguknak valók: titkolódok, pertszeretők, de mellette fólókenyek, a munkára serények és a pénz gyűjtésére kapzsiak, ezért sem olly pompa szeretők, mint a Magyarok, sem olly jól nem élnek". 73 Egyértelmű megfogalmazása ez a saját életnívó rovására történő tőkegyűjtésnek, a fokozott szorgalomnak és takarékosságnak. Termelés-központúak, a presztizsjavakra nem fordítanak figyelmet. 74 Moldoványi József színvonalas Tolna vármegye leírása 1824-ben jelent meg. A fejlettségbeli különbséget - elsősorban Baranyához és Somogyhoz képest - a feudális viszonyok regionális eltérésének, a gazdaságvitel és gazdaságszervezés helyi megnyilvánulásainak tulajdonítja. Mivel Tolnában a földesurak lojálisabbak, a nép „szabadabban piheg". Ennek tudható be, hogy mivel a munkára jobban ösztönöztetik, ós fáradságának jutalmát látván, magát uraival egyetemben boldogítja". 75 Érdemes összevetni e megfogalmazást Mancur Olson felemelHogy lehet azt nyomorult népnek mondani, amelynek egy egész fele, azaz az asszonynép munkát nem ismeri (!), ahol a férfi is az esztendőnek felét heveréssel tölti, mégsem fogy el sem kenyere, sem bora?" Uo. 367. p. Berzsenyinek Somogyban Niklán, Gombán és Polányban voltak jószágai, de jól ismerte Tolnát és Baranyát is. Uo. 486. p. 71 A Dunán inneni térségben százforintos bundák, 70 és 80 forintos cifra „ködmenek", szűrök, 30 és 40 forintos „kivarrot üngök és gatyák" jöttek divatba. A vármegyék a mesterembereket e munkáktól eltiltották, a díszes öltözeteket a pandúrokkal lehasogattatták. Uo. 367-368. p. Tanulságos, hogy a színes népviseletből Berzeviczy Gergely a jómódra, Tessedik Sámuel viszont a szükségtelen pazarlásra következtett! Ortutay Gyula 1960. 183. p. 72 Uo. 367. p. ™Egyed Antal 1828. 53. p. 7A Losonczi Ágnes 1977. 202., 302-303. és 341. p. 75 Moldoványi József 1824. 80-81. p.
