Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SOLYMÁR IMRE: Gazdaságcentrikus értékrend, gazdasági magatartás. Adalékok a dél-dunántúli németek mentalitástörténetéhez

Az általam ismert legkorábbi útirajzok a Dél-Dunántúl németségének mentalitását nem méltatták figyelemre. A fejlődésbeli, fejlettségbeli akadályokat más termószetűeknek tartották, az „emberi tényező" - ezekhez képest - nem volt kulcskérdés. A karakterre utaló megjegyzések ugyanis egy-egy falu lakóiról szólnak. Nem általánosulnak regionálisan, vagy úgy, mint egy nagyobb terület etnokulturális jellemzői.

65 Tanulságos ilyen szempontból Zorn de Bulach elzászi francia nemes naplószerű feljegyzése dél-dunántúli útjáról. A kép nem a legkedvezőbb, az azonban teljesen egyértelmű a számára, hogy Tolnában és Baranyában a piac hiánya, a szállítás gondjai miatt nincs intenzív árutermelés. Ezért termelnek kevesebbet, ezért művelik gyengébben a földeket, szemben a bécsi fogyasztópiachoz közel eső nyugat-magyarországi megyékkel.

66 A fejlődés egyik fő akadályának Magyarország politikai ós társadalmi berendezkedését tartja. A birtoklás bizonytalan, a jövedelemből kevés marad vissza, így azután a robotban dolgozó jobbágy kedvetlenül végzi munkáját és a maga földjót sem műveli elég ambícióval..."

67 Egy másik utazó, gróf Hofmannsegg 1793-94-ben Baranyavártól Pécsig, majd Bonyhádon át északnak utazott. Megbotránkozik például a tehéntartás itt látott színvonalán. Se tisztességes fejés, se kellő istállózás! „... Hogy itt slendrián gazdálkodás folyik, meg kell bocsátanunk - jegyzi meg -, mivel sok szükséges dolog hiányzik." Pécs környékén ugyan több szépen gazdálkodó falut talált, de egyik sem érte el a szászországi színvonalat. Több pozitívum mellett mindegyikben látott valami visszatetszőt. Egy árnyalattal jobb véleménnyel volt a baranyai németekről: A német lakosok mégis tenyésztenek lóherét s ez az ő falvaikat ós mezőiket általában sokkal előnyösebbé teszi".

68 A pallórozottabb gazdálkodás igénye olvasható ki Berzsenyi Dánielnek Kazinczy Ferenchez intézett 1809-es leveléből. Az országot Ausztria gazdágpolitikája nyomorítja meg, gazdag népünk bőségéből a fölöslegvalót elveszi". Nézete szerint minden földmívelő nép állapotát három dolog, a föld „minémüsége", az erkölcsi kultúra színvonala és az „indusztria" - vagyis a szorgalom, az iparkodás - mértéke szabja meg. Az erkölcsi kultúra fogalmába beleérti - mai szóval - az érdekérvényesítő képességet, hogy a nép magát „nyomni" ne engedje. De ide érti az „erkölcsi" vonatkozásokat is.

69 Különösen kárhoztatja a Pisztora Ferenc 1983. nagyon tanulságos jelzés A, Gergely Andrástól, hogy ma Magyarországon etnoregionális identitáskeresés érzékelhető: „...Megfogalmazódnak hovatartozási élmények, elkülönült éntudatok... most kezdik tájegységi szubkultúra alakját ölteni, (és a) regionális közérzetben áradnak szót... köznapi formáit gondolkodás, helyismeret, világkép ós életforma, értékrend és viselkedéskarakterek mutatják." A. Gergely András 1988. 98-99. p. 66

A szerző 1736-1817 között élt. Utazásának pontos évszámát nem ismerjük, az évszázad utolsó harmadára datálható. Dunaföldvár - Paks - Tolna - Szekszárd - Mohács - Baranyavár - Eszék - Zimony - Eszék - Kácsfalu - Beremend - Siklós - Pécs - Szigetvár - Babócsa - Nagykanizsa vonalán utazott. Ekkor még bóviben volt a föld, s a kihasználtsága is alacsony. A népesség gyors növekedése miatt megbomlott a szántók-legelók aránya , ezért csökkent az állattenyésztés. Birkás Géza 1932. 9., 11. és 13. p. 87 Uo. 11. p. ^Berkeszi István 1887. 54. p. 69

Berzsenyi Dániel 1968. 367. p. A politikai okok meghatározó szerepét így érzékelteti: „Ez a politikai ok meg nem változhatik, ha mi mind svábokká leszünk is." Uo.