Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

renként pár fillérrel jobb felvásárlási árat kaptak, mint az országban másutt. A 30-as évtized vége felé a tolnai tejszövetkezeti központ a jobb tejértókesítési árak érdekében igyekezett saját tejfeldolgozó iparát megteremteni. 1941-42. évben megindították az őcsényi, a tamási, a kölesdi, az izményi, a bonyhádi tejfeldolgozó üzemeket. Bérbe vették a szakály-hőgyószi üzemet, és Pakson is egy kisebb túrógyárat helyeztek üzembe. Érdekes módon ez az utóbbi törekvés együtt járt azzal, hogy a magyar parasztság befolyása megnőtt a tolnai tejszövetkezeti rendszerben. Ugyanis a náci agitáció hatására számos német tejszövetkezet kilépett a tolnai központból.

64 1943-ban a Tolna megyében megtermelt árutejnek 86 %-át dolgozták fel a megyei központ által létesített üzemekben. A tejszövetkezeti központ hatást tudott gyakorolni a megtermelt mennyiségre is. Míg az összes dunántúli megyékben a második világháború alatt csökkent a tej mennyisége, addig Tolna megyében alig esett valamit. Baranya megyében 1943-ban 10 %-kal esett a megtermelt tej mennyisége. Somogyban nem esett a megtermelt mennyiség, de nőtt a helyben értékesített tej.

65 A két világháború között Molnár Pál és társainak szervező munkája azzal az eredménnyel járt, hogy a Dél-Dunántúlon a parasztsághoz közelebb álló és érdekeit jobban védő szövetkezeti hálózat alakult ki, mint az első világháború előtti tejszövetkezeti hálózatban. Molnár Pál finnországi példája mégsem ért el átütő sikert. Ennek okát semmiképpen sem a szervezők szakértelmében vagy munkájában kell keresni, hanem az akkori Magyarország agrárviszonyaiban. A tejértékesítés tárgyalásánál szükséges, hogy érzékeltessem, milyen mennyiségű tejet termeltek a Dél-Dunántúlon. El kell mondani, hogy az e tárgykörben folytatott statisztikai adatgyűjtés mindig gyenge pontja volt a magyar statisztikának. Egy alkalommal, 1930. május 1-jén országos felmérést végeztek el a gazdaságokban. A fejt tehenek számát, a fejt tej mennyiségét tudakolták, valamint azt, hogy a szarvasmarha-állománynak milyen volt a szerkezete, és milyen nagyságú volt a gazdaság, természetesen kategóriákba sorolva. Ez a felmérés nem alkalmas az árutej mennyiségének meghatározására, mert a fejt bruttó mennyiséggel számolt, a borjúnevelésre és a háztartások szükségleteire felhasznált tejet nem mérte fel. Ekkor a fejt tehenek száma a három dél-dunántúli megyében 115543 db volt, a kifejt mennyiség pedig 796687 liter. Az egész szarvasmarha-állomány, amelyre a felmérés kiterjedt, 325050 db, így a fejt tehénállomány az egész felmért dél-dunántúli szarvasmarha-állománynak a 35,5 %-a volt. A közepes tejmennyiséget adó május 1-jei felmérés szerint az egy fejt tehénre jutó tejmennyiség napi 6,88 liter, ami nem rossz átlag. Ha éves szintre vetítjük, akkor 2500 liter fölötti eredményt kapunk.

66 Ebben az időszakban becslésekkel és próbafejésekkel 2800-3100 literre becsülték a bonyhádi tájfajta termelését. Ehhez azt is számításba kell venni, hogy a bikaállomány már nem volt bonyhádi jellegű, hanem szimentáli, ez a fajta pedig a tejtermelésben elmaradt a bonyhádi tájfajta mögött. Molnár Pál: Tejszövetkezetek harca a gazda-önállóságért. Kaposvár, 1942. 64-94. 65 A Tejtermelők és Tejszövetkezetek Országos Szövetségének beszámoló jelentése 1943. évi működéséről. Bp. 1944. 25. és 38. p. 66 Magyar Statisztikai Évkönyv. 1930. Bp, 1931. 84-87. p.