Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

Az árutej dél-dunántúli mennyiségéről 1936-ra vonatkozóan vannak elfogadható adatok. Eszerint 565 község értékesített tejet. Ebben az évben összesen 103 millió liter árutej került ki a Dél-Dunántúlról. A termelők nettó bevétele 12,24 millió pengő volt. A tej átlagos ára literenként Baranya megyében 12,3 fillér, Somogy megyében 11,0 fillér, Tolna megyében pedig 12,3 fillér. Az egész Dél-Dunántúl ezek szerint mintegy 282 ezer liter tejet termelt naponta.

67 Mivel 1930 ós 1936 között a tejtermelésben semmi olyan nem történt, ami a tejtermelést lényegesen emelte vagy csökkentette volna, becsülhető az árutej mennyisége. Ez 35 %-a az összes megtermelt tejnek. A szám alacsony, de nem szabad arról megfeledkezni, hogy a lakosság önellátása is sok tejet emésztett fel, ós arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Dél-Dunántúlon sok németajkú lakos élt, akiknek étrendjében fontos volt a tej és annak termékei. A tejgazdaság jelentősége az egész közgazdasági életben azzal rajzolható meg, hogy az 1935-ös búzatermésből áruként a piacra jutó mennyiséget hasonlítjuk a tejgazdaság nettó bevételéhez. Ha tekintetbe vesszük, hogy mennyi búzát kell vetésre, önellátásra, aratók ós cséplők bérében kifizetni 1935-ben a gazdáknak, akkor világossá válik, hogy a Dél-Dunántúlon a búza értékesítéséből származó bevétel majdnem azonos a nyerstej eladásából származó jövedelemmel.

68 Értékelve azt az új helyzetet, amit a tejgazdaság kialakulása jelentett a Dél-Dunántúl mezőgazdaságában, azt kell mondani, hogy a tejgazdaság olyan új ágazat a szarvasmarha-tenyésztésen belül, amely nem igényelt új területeket a mezőgazdasági termőterületekből emellett úgy emelte meg a jövedelmeket, hogy csak differenciáltabban hasznosította a szarvasmarha-állományt ós - természetesen - több és szakórtőbb munka befektetését kívánta ebbe az ágazatba. Az már ezen a hatáson felüli volt, hogy a tejgazdaság fokozta a mezőgazdaság belterjességét, hiszen az istállózott állomány trágyatermelóse megemelkedett, a soványtej újrafelhasználása a sertéstenyésztést ós más ágazatokat is fellendített. A termőtalajok termékenysége ebben az időszakban a Dél-Dunántúlon elsősorban a megtermelt istállótrágya függvénye volt. így nem csak univerzálisan hatott vissza az egész mezőgazdasági termelésre, de meg kell jegyeznünk, hogy a Dél-Dunántúl talajainak nagyrósze erdei eredetű talaj, amelynek termőrétege nagyon vékony és sérülékeny. Ezeknek termelésben tartása szinte elképzelhetetlen fejlett és nagytömegű istállótrágyát termelő állattenyésztés nélkül. Ha az állattenyésztés ezen a területen visszaesik - amint napjainkban látjuk -, a Dél-Dunántúl mezőgazdasági hanyatlása katasztrofális méretűvé válik. Ami az igaerő-termelős visszaesését illeti - amely természetes kövekezménye a tejgazdaság fellendülésének - azt kell mondani, hogy távolról sem oly mértékű veszteség, ami miatt meg kellene kérdőjelezni a tejgazdaság közgazdasági indokoltságát. Ha össze akarom foglalni a tejgazdaság progresszív szerepót, akkor az mondható, hogy új termőterületek elfoglalása nélkül növekedett meg a mezőgazdaságba befektetett tőke, ez a tőkebefektetés, amit a tejgazdaság igényelt, meggyorsította a növénytermesztésben és az állattenyésztés más ágazataiban a tőke körforgását. A Tejtermelók Országos Szövetségének beszámoló jelentése első működési évéről. Bp. 1937. 46. p. 68 Országos Mezőgazdasági Kamara évi jelentése az 1936. évi június hó 30-iki közgyűlés elé. Bp. 1936. Baranya, Somogy és Tolna megyékre vonatkozó búzatermelési adatok.