Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

hogy mely területet kell a bonyhádi tájfajta szarvasmarha szülőföldjének tartani. 5 1895 1911 Szürke magyar Tarka Szürke magyar larka fajták fajták Járás db % db % db % db % Völgységi 912 7,8 10228 87,8 1394 8,3 15324 91,0 Pécsváradi 205 2,0 9375 92,2 78 0,6 12450 99,3 A táblázattal kapcsolatban két megjegyzést kell tenni: 1. a járások közigazgatási területe megfelel az első világháború előtti állapotoknak, 2. a tarka fajták kategóriájában csak a pirostarkának nevezett kategória számadatai szerepelnek, a borzderes, egyéb színes, valamint a mokány vagy riskának nevezett kategória nem szerepel a maga csekély számaival. A táblázat meglepő, ós a kutatást is bizonyos mórtékig válaszút elé állítja. A Pécsváradi járás arányai a pirostarka javára jobbak, mint a Völgységi járásé. Sőt, látva a járás egész szarvasmarha-állományának a fajtamegoszlását, azt is meg kell fogalmazni, hogy a Pécsváradi járásban egyértelműbb volt a pirostarkák uralkodó jelenléte, mint a Völgységi járásban. E táblázat konzekvenciái egyelőre eddig terjednek, és még nem bizonyítja a kutatónak azt a gyanúját, hogy a bonyhádinak nevezett tájfajta bölcsője talán nem is a Bonyhád környéki németajkú falvakban volt, hanem sokkal inkább a Pécsvárad környéki falvakban. Ez még nem bizonyítja azt, hogy a Pécsváradi járásból vándorolt át a bonyhádi ősanyaga a Völgységi járásba, de a kutató elé azt a feladatot állítja, hogy tovább kell keresni az ide vonatkozó összefüggéseket. A kutatás következő etapja az kell legyen, hogy a pirostarkának nevezett fajták jelenlétét 1895 előtt mind a Pécsváradi, mind a Völgységi járásban községi színtű kutatással keresse. Ha a pirostarkák 1895-ben észlelt megoszlása javul a Pécsváradi járás javára, újra kell fogalmazni a bonyhádi tájfajta szarvasmarha szülőföldjére vonatkozó történeti nézeteinket. Ma annyi mondható el új kutatási eredményként, hogy nem lehet a bonyhádi kizárólagos szülőföldjének tartani a Bonyhád környéki falvakat. A Mecsek nyúlványaként kezelhető Zengő körüli falvakat kell a bölcsőnek megjelölni, ós ez már nem csak Tolna megyei, de Baranya megyei szülőföld is. Változatlanul érvényes viszont az, hogy a németajkú telepesek tenyésztői munkájának végeredménye a bonyhádi tájfajta szarvasmarha. Érvényes az is, hogy ennek a szarvasmarha-fajtának az ősanyaga nem a németajkú egykori telepesek által behozott anyag, hanem a helyben talált tarka fajtákból spontán, öntudatlan, az életmód által meghatározott tevékenység végeredményeként létrejött új szarvasmarha-fajta. Az előző fejezetben már foglalkoztam a Völgységi járás ama sajátosságával, hogy a tehénállomány súlya az egész szarvasmarha-állományban már 1857-ben 46,1 %-os volt. Itt most ezen adat mellé állítom a Pécsváradi járás adatát ugyanebből az időből. 43,3 %-os volt ebben a járásban a tehónarány akkor, amikor még Magyarországon a tejgazdaságok kiépítése nem volt soron lévő közgazdasági feladat. Ez az arány is utal arra, hogy a Zengő déli oldalán elhelyezkedő 55 A táblázatot „A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. A gazdaságok megoszlása jelleg ós nagyság szerint. Bp. 1900." című és „A magyar szent korona országainak állatlétszáma ciz 1911-ik évi fobruár hó 28-adiki állapot szerint. Bp. 1913." című kötetekből állítottam össze.