Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

goszláviához kerültek. Itt elsősorban az ún. Baranyai háromszögről van szó. Sertésállomány a Dél-Dunántúlon:

44 Év Darab 1857 349057 1870 367376 1884 402104 1895 555638 1911 657272 1935 898922 1942 912474 Kilencven óv legforgása alatt több, mint duplájára nőtt a sertésállomány. A létszámot tekintve ez a legdinamikusabban fejlődő állattenyésztési ágazat. Itt természetesen a számos állat fogalmának bevezetése nem olyan jelentőségű, mint a szarvasmarha- avagy a lóállomány fajtaváltása után, mert a hússertések megjelenése nem hogy fokozta, inkább csökkentette a levágására került sertések ólősúlyát. A lineáris fejlődés oka az - amint már említettem -, hogy ebben az ágazatban került sor először arra, hogy az állatok takarmányozása, különösen hizlalása a legkorábban az ún. termelt takarmányokon alapult. Amerika felfedezésével egy új és nagy tömegű takarmányt, még pedig abraktakarmányt adó növényfaj, a kukorica került át Európába. Amíg ennek a növényfajnak az elterjedése csak szórványos volt hazánkban, addig a sertések takarmányozása is a természet által nyújtott anyagokon alapult, nevezetesen a makkoltatásnak volt óriási szerepe a sertések hizlalásában. Ez azt eredményezte, hogy a XIX. század előtt a sertéstenyésztés területi elhelyezkedése és az erdős területek szoros korrelációja tapasztalható. Bár az árpa és a vermekben tárolt búza - amely gyakran megromlott és mérsókletesen felhasználták a sertések táplálására - 1848 előtt a makkoltatás mellett a sertések fő abrakja volt. Már a XIX. század elején találkozunk azzal, különösen az Alföldön, hogy a kukoricát zölden használják sertésnevelésre. Persze ahhoz is hosszú idő kellett, amíg a magyar paraszt a saját tapasztalatai alapján rájött arra, hogy mi is a kukoricatermesztős lényege, azaz a kielégítő terméseredmény a gondos növényápoláson múlik. Az 1848 előtti robotgazdaság semmiképpen sem kedvezett annak, hogy a kukoricát, mint szemetadó gabonafélét nagyobb területen termeljék. A múlt század közepétől annak vagyunk tanúi, hogy a kukorica vetésterülete és a növekedő sertésállomány teljesen párhuzamos. Ennek előidézésében még az játszott nagyon nagy szerepet, hogy hazánkban 1848 után az úri ós paraszti erdőket elválasztották egymástól, azaz a korábbi közös használatú erdő haszonvételétől a parasztság elesett. A parasztság tulajdonába került erdők mennyisége pedig még a Dél-Dunántúl erdős vidékein is oly kevés volt, hogy arra már nem lehetett alapozni a A táblázatot ugyanazokból a forrásokból állítottamm össze, amelyeket a 7., 8,,9., 10. és 12. jegyzetekben megjelöltem. 45 Mezőgazdasági termelésünk átszervezése a természeti adottságok alapján. Szerkesztette: Beke László. Bp. én. Térkép a csapadék évi eloszlásáról, térkép a hússertések területi elhelyezkedéséről.