Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

rasztság, bár enyhébben volt konzervatív, mint a magyar, mégis a kisgazdaságok vezetése megkívánta az óvatos változtatást. Ezt főleg a tolnai Kapós völgyében, a megye északi és keleti felében lehet tapasztalni. A melegvérűek térhódítása csak azokban a német nemzetiségi falvakban volt 60-70 % körüli, amit a Magyari-Reichenbach-fóle kutatócsoport a tolnai-baranyai megyehatáron és a Hegyháti járásban észlelt. A dólszlávoknak, akik Baranya és Somogy megyék déli részében, nagyjából a Dráva völgyében éltek, vajon milyen a lótartásuk? Egyrészt milyen arányú a hidegvérűek tartása, másrészt milyen a fejlődés üteme, ha az 1935-ös adatokat száznak vesszük? Itt most az összes olyan falut figyelembe vettem, ahol nagyobb csoportban élték délszlávok.

43 1935-ben 1942-ben db %-ban db %-ban Melegvérűek 816 33,7 743 27,8 J Hidegvérűek 1605 66,3 1925 72,2 Azt kell mondani, hogy a délszlávok ugyan a szarvasmarha-tenyésztésben elmaradottabb állattenyésztést képviseltek, mint a dél-dunántúli németek, a lótenyésztésben a délszlávok jártak előbbre. A hidegvérűeknek 60, sőt 70 feletti aránya azokban a falvakban, ahol délszlávok éltek, jobb arányt képvisel, mint a legkitűnőbb állattenyésztési gyakorlattal és hagyománnyal rendelkező német falvak. Ez különösen vonatkozik a somogyi délszláv falvakra, ahol horvátok éltek. Ha az 1935-ös adatokat 100-nak vesszük, akkor a trendek alakulása a következében Melegvérűek 91,0% Hidegvérűek 120,0% Ez azt jelenti, hogy a délszlávoknál ugyanúgy, mint a Dél-Dunántúlon erősödött a hidegvérű lótenyésztés és visszaszorult a melegvérűek tenyésztése, csakhogy ez a tendencia a délszlávoknál erőteljesebb, mint az összes itt élő más etnikumnál. Azt hiszem azonban, hogy ebben nem csupán a nemzetiség a meghatározó, hanem az is, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben a Dráva-völgy mélyen fekvő rétéi a málymétely miatt nagyobb akadályt jelentettek, mint a lótartásban. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Dól-Somogyban a szárazabb magaslatok már homokosak, ami azt jelenti, hogy a föld termékenysége ott kisebb. Úgy látszik, hogy a délszlávok a lovak kereskedelmével tudták azt kompenzálni a jövedelmekben, amit a németek a szarvasmarha-tenyésztés által. A sertésállomány növekedése a Dél-Dunántúlon 1848 óta majdnem lineáris. Bár a statisztikánkban feltüntett számok 1857-ben, 1870-ben és 1884-ben nem teljesen ugyan arra a területre vonatkoznak, ugyanis az 1895-től hozott adatok már nem tartalmazzák azokat a területeket, amelyek a trianoni békeszerződéssel Ju-