Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

Baranya megyében a német nemzetiségű falvak száma 101 volt, a német nemzetiségi jellegű falvak száma pedig 18. Az olyan falvak száma, ahol éltek németek, de a kisebbik hányadát adták a lakosságnak, mindössze 16. A délszláv nemzetiségű falvak száma Baranya megyében 9, olyan falvak száma, ahol a németek ós a délszlávok adták a lakosság nagyobbik hányadát, 7 volt. Somogy megyében 11 német nemzetiségű falu volt és olyan község 12, ahol a lakosság 50%-ánál kisebb arányban éltek németek. Somogy megyében délszláv (horvát) község mindössze 5 volt. Tolna megyében csak német nemzetiségű falvak fordultak elő. Délszláv falvak nem voltak, de néhány településen előfordult 10-20 délszláv család. A tolnai német többségű falvak száma 49 volt. Az olyan falvak száma, ahol 50% körüli volt a német lakosság aránya, mindössze 6. A felsorolt Baranya megyei községekben a németajkú lakosság létszáma 83814 fő volt 1941-ben. Ugyanazokban a községekben, amelyeket nemzetiségi szempontból bevontam a vizsgálódás körébe, 13213 fő délszláv ólt. Ez természetesen nem a teljes nemzetiségi lakosság Baranya megyében, mert néhány nem nemzetiségi jellegű faluban is éltek kis számban német és délszláv lakosok. Sőt a városokban is előfordult nemzetiségi lakosság. Meg kell mondani, hogy elsősorban a németajkúak költöztek a kisebb dél-dunántúli városokba. Szekszárdon, Bonyhádon és Dombóvárott 9-10 ezerre lehet a németajkúakat becsülni, Pécsett a számuk 18-19 ezer körül mozgott. Mohácson 3500 körüli délszláv lakosság élt. Azért adok hozzávetőleges számokat, mert a városokban már figyelembe kell venni az iskoláztatás útján szerzett nyelvismeretet is. A dél-dunántúli városok az állattenyésztés szemszögéből nem játszottak fontos szerepet, ezért vizsgálódásaim köréből kirekesztem. Somogy megyében 1941-ben a nemzetiségi községekben 11559 fő német nemzetiségű élt, az öt délszláv somogyi faluban pedig 2290 fő. Somogy kissé elüt a nemzetiségi lakosság vonatkozásában Baranya és Tolna megyéktől. Ennek a megyének a lakossága túlnyomórészt magyar, ós ennek következtében az asszimiláció nagyobb volt, mint a Dél-Dunántúlon általában. Már említettem a németek asszimilációját, de ugyanez elmondható a somogyi horvát nyelvű lakosságról is. Nem célja ennek a dolgozatnak, hogy az asszimiláció mértékét megállapítsa, mégis megjegyzem, hogy Fényes Elek a múlt század 40-es éveiSérsekszólős, Somogydöröcske, Szorosad, Szulok, Alsónána, Aparhant, Bátaapáti, Bátaszék, Bikács, Bonyhád, Bonyhádvarasd, Cikó, Csibrák, Diósberény, Dunakömlőd, Duzs, Felsőnána, Grábóc, Gyönk, Györköny, Hőgyész, Izmény, Kakasd, Keszóhidegkút, Kéty, Kisdorog, Kismányok, Kisvejke, Kurd, Lengyel, Majos, Mórágy, Mócsény, Mözs, Mucsfa, Mucsi, Murga, Nagymányok, Nagyszékely, Nagyvejke, Németkér, Paks, Pári, Szakadat, Szálka, Szárazd, Tabód, Tevel, Udvari, Varsád, Várdomb, Závod, Zomba. 2. Német nemzetiségi jellegű falvak: Almamellék, Alsómocsolád, Beremend, Berkesd, Dunaszekcső, Endrőc, Erzsébet, Felsőmindszent, Gerényes, Godisa, Jágónak, Kozármisleny, Magyarhertelend, Sásd, Szebény, Szulimán, Teklafalu, Tékes, Györe, Kocsola, Kölesd, Máza, Tolna, Váralja. 3. Német kisebbségi falvak, ahol a lakosságnak csak töredéke német nyelvű: Egerág, Egyházaskozár, Hosszúhetény, Kásád, Kétújfalu, Kishajmás, Kislippó, Kölked, Magyaregregy, Magyarlukafa, Mecsekpölöske, Meződ, Romonya, Siklós, Szászvár, Tormás, Gálosfa, Kaposfő, Kára, Lad, Mike, Nágocs, Nagyberki, Rinyabesenyó, Somogyszil, Szabadi, Torvaj, Zics. 4. Délszláv nemzetiségi falvak: Áta, Alsószentmárton, Drávakeresztúr, Drávasztára, Felsószentmárton, Németi, Pécsvárad, Szalánta, Személy, Berzence, Bolhó, Lakócsa és ahol 50% alatt éltek délszlávok: Bélavár, Heresznya. 5. Németes délszláv többségű falvak: Belvárdgyula, Lippó, Magyarsarlós, Nagykozár, Pogány, Szőkéd, Versend.