Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

chia majdnem szakadatlanul háborúban állt a XVIII. században is, mégis a magyarok számára és így a Dél-Dunántúl számára is ez az évszázad a béke százada volt, mert a háborúk már nem magyar földön folytak. Az állattenyésztésben ez nagy fordulatot idézett elő, mert végre a termelési biztonság az állatállomány fejlődése előtt kedvezőbb távlatokat nyitott. Az olvasó azt remélheti, hogy a XVIII. század elejétől olyan körképet kaphat az állatállomány gyarapodásáról, ami kíváncsiságát kielégíti. Bármennyire furcsa, a XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig több homály fedi el az állattenyésztés múltját, mind például a hódoltsági időszakban. Okait nem könnyű megmagyarázni. Itt most csak egy fontos körülményre hívom fel a figyelmet. A magyar parasztságban a XV századtól a kuruc háborúk végéig olyan önvédelmi reflex alakult ki, amivel eltitkolta az állattenyésztésben végbemenő folyamatokat, hiszen az egymást követő háborúkban csak az ő gazdasága, portája, családja, állatállománya szenvedte meg a háborúk minden szörnyűségét. Az nagyon érdekes, hogy az 1705 és 1720 között készített községi ós megyei felmérések a török pusztítások utáni helyzetet jól érzékeltetik. Aiacsony létszámú népességet, kevés állatállományt, elvadult tájat, csekély számú jobbágyportát tüntetnek fel, ami egybevág a korabeli megfigyelők leírásaival. Ebben az időszakban az örökké panaszkodó jobbágy őszinte volt, hiszen végtelenül nyomorult helyzetét nem látszott veszélyesnek bevallani. Sokkal inkább elfogadhatatlan az a kép, amit a későbbi XVIII. századi források az állattenyésztés helyzetéről adnak. A forrásokból olyan vontatott fejlődés képe rajzolódik ki, ami ellentmond a népesség fejlődósének, de annak is, ami a XIX. század közepén megtörtónt jobbágyfelszabadítás után eszközölt statisztikai felmérésekből kibontakozik. Például Somogy megyében az 1828-as összeírás mindössze 14936 db szarvasmarhát mutatott ki, amiben a jármos ökrök, a tehenek, a tinók és az üszők szerepelnek.

5 1857-ben a jónak mondható statisztikai felmérés Somogy megyében 118053 db szarvasmarhát mutatott ki. Ha az 1857-ben felmért 44855 db tehénállományból adódó szaporodási rátával visszaosztjuk a 118053 db-os összállományt 1828-ig, akkor az évi fejlődós valami elképesztően nagy lesz, amit a korabeli egyéb források nem támasztanak alá. Itt tehát oly nagy mértékű letagadással állunk szemben, ami lehetetlenné tesz minden olyan értékelést, ami történeti hitelességre törekszik. A torzításban része volt annak is, hogy az 1828-ban eszközölt Conscripitio Regnicolaris idején még kiforratlanok voltak a statisztika módszerei és kategóriái. Azt kell megállapítani, hogy az állatállomány valós nagyságának legtagadásában - a jobbágy adózási viszonyokon túl - a parasztság történetileg kialakult bizalmatlanságának volt nagy szerepe. A magyar parasztnak a történelem sodrában elfoglalt helyzetére szeretnék néhány gondolatban visszautalni, hogy világossá váljon, milyen mély gyökerei és 5 Király István: Fejezetek a Somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből (1848-1945). Kaposvár. 1962. 6. p. Említést kell tennem Tegzes Ernő Somogy megyei kutatásáról, aki szorgalmasan kigyűjtötte a XVIII. században eszközölt állatszámlálásokat. Ezekből olyan kép bontakozott ki, mintha valami átok ült volna a szarvasmarha-tenyésztésen, és nem tudott volna elmozdulni az 1715-1720 között rögzített állapotról. Sajnos a sztálinista könyv- és folyóirat-kiadás sikeresen tudta megakadályozni Tegzes írásainak megjelenését, így csak azokra a kéziratokra tudok hivatkozni, amelyek megfordultak a kezemben. De 1848 előtt még a statisztikusok sem tudtak tényszerű adatokat szolgáltatni az állatállományról. Becsülték az állatállományt, és a becslés mindig kevesebbet hozott ki, mint amit akár az 1850-es összeírás, de különösen az 1857-es népszámlálás alkalmával összeírtak. Például Fényes szerint 81340 db szarvasmarha esne Baranya megyére. Haas Mihály: Baranya földirati, statisztikai és történeti tekintetben. Pécs. 1845. 32.p.