Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

hogy a nomadizáló állattartásból lassan - több évszázadon keresztül - állattenyésztés alakuljon ki. A törökök megjelenése a XVI. században az ország középső területein éppen ebben a népi vízszabályozási rendszerben okozott óriási rombolást. A termelési biztonság hiánya mellett a török rombolás ezt a vízszabályozási rendszert a Nagy-Alföldön, a Dél-Dunántúlon ós egész Dél-Magyarországon úgy tönkretette, hogy a táj kezdett olyanná válni, mint amilyen a magyarok letelepedésekor volt. Hatása legelőször az állattenyésztésben volt érezhető. Olyan nomadizáló, ún. rideg állattartás honosodott meg a török hódoltság időszaka alatt, ami teljes szakítás volt a XV. századi magyar állattenyésztéssel. Igaz, az elvizesedő, elmocsarasodó vidék nyújtott némi védelmet az állatállomány számára, hiszen a portyázó törökök a vadvizeket elkerülték. Egyben ez az új helyzet kitermelte azokat a nyers ós marcona férfiakat, akiket hajdúknak nevezünk. Ők tartották fenn a nomadizáló állattartást. Egyszerre voltak katonák ós parasztok, nem különben a magyar történelem jeles figurái.

3 A XVI. és XVII. századi magyar állatkereskedelem jelentős volt, mégis emögött egy hanyatló állattenyésztés húzódott meg. A hanyatlás több aspektusból is szemlélhető: 1. az állomány rendszeresen fogyott. Az állandó háborúk csak részben játszottak a fogyásban szerepet, sokkal inkább a termelési bizonytalanságnak volt szerepe. 2. a hódoltsági területek nagy állatcsordái csak kis részben elégítettek ki hazai igényeket, nagy részük a külkereskedelem útján órtókesült. Ha a külkereskedelemben bárminő zavar állt elő, az állomány rögtön fogyni kezdett. 3. az elvadult táj sokkal kevesebb takarmányt adott, így ez a visszafejlődésnek a leglényegesebb faktorává vált. A törökök kiűzését szorgalmazó felszabadító háborúk - éppen azért, mert a hadak élelmezése, elszállásolása a volt hódoltsági terület leromlott mezőgazdaságára ós tönkrement falvaira nehezedett - tovább pusztították a mezőgazdaságot ós benne az állattenyésztést. A korabeli parasztság ós sok megfigyelő úgy érezte, hogy a felszabadító háborúk az ország második pusztulását okozták. Bizonyos mértékig ennek a helyzetnek a reakciójakónt jött létre a Thököly Imre és később a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc, közismert nevén kurucküzdelem. A kuruc háborúk mozgó háborúk voltak, váratlan ós gyors pusztításaikkal tovább rontották a mezőgazdaság helyzetét.

4 Végre az 1711-es szatmári békével egy több évszázados háborús időszak zárult le. Bár a monar3 Magyarország története 1526-1686. Ill/I. kötet. Bp. 1985. 344-351. p. A XVI. századtól megtörő fejlődést érinti Pach Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV-XVIII. században. Bp. 1963. című munkájában. Az extenzív állattartásról írt könyvének 142-143. lapján. A civis városok nagyparasztjai „bérmunkásokat" alkalmaztak csordáik őrzésére, amelyeket nyugaton értékesítettek. Ezt a fejlődést Pach Zsigmond Pál a török hódoltságból adódó pusztulásból származtatja. Az ipar fejlődése is elakadt a civis városokban, mert a vidék elpusztult, az állattartás pedig nomadizáló volt, amely csak közvetve termelt új értéket a belső piacra. Értékes adatokat nyújt ennek a korszaknak a tanulmányozásához a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle több száma a századforduló éveiben. 4 Az „Előadások és tanulmányok a török elleni visszafoglaló háborúk történetéből" című Pécsett 1989-ben megjelent kötet, amelyet Szita László szerkesztett, több helyen is foglalkozik azzal a nehéz kérdéssel, hogy a dél-dunántúli falvak katasztrofális pusztulását valójában ki okozta. Különösen Szakály Ferenc: A felszabadító háborúk történeti helyéről (Ki felelős a hódoltsági terület pusztulásáért?) című írásának volt ez a témája. Az bizonyos, hogy ma még nehéz azt megállapítani, hogy Dél-Dunántúl falvainak elpusztításában ki járt élen és kit terhel kisebb felelősség. Az azonban vitathatatlan, hogy a tatár, a török, a német, majd a kuruc háborúk résztvevői egyértelműen pusztították a falvakat.