Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - NAGY IMRE GÁBOR: Névmagyarosítási törekvések a dualizmus kori Pécsett és Baranyában 1867-1895

A névmagyarosítási mozgalmat nem a hangzatos jelszavak, magyarkodó célkitűzések, hanem az engedélyezett névváltoztatások száma minősíti. 1881 és 1895 között a belügyminisztérium 12501, átlagosan évi 833 névváltoztatási kérvényt hagyott jóvá.

62 Ez lényegesen magasabb az előző időszaknál, több mint négyszerese, de az ország nemzetiségi lakosságához képest elenyésző számú. Az már más kérdés, hogy a külföldi szakirodalom sok esetben a korabeli politikai, ós főként a sajtóban, brosúrairodalomban megjelenő nóvmagyarosító írások alapján ítélte ós ítéli meg a kérdést.

63

~Pedig a vágyálom és a valóság nemcsak az elmúlt évtizedekben tért el egymástól. A névváltoztatások jogi szabályozása A névváltoztatásról a korabeli sajtónál pontosabb, megbízhatóbb képet nyújt a közigazgatási eljárás, jogi szabályozás áttekintése. A névváltoztatáshoz a jogszabályok széles köre kapcsolódott. Közülük az illeték lerovásával, a kérvények felszerelésével, anyakönyvi eljárással, illetőséggel foglalkozó jogszabályok névváltoztatási vonatkozásait vázoljuk. A névváltoztatási kérvényt az illetékes első fokú hatósághoz - törvényhatósági jogú ós rendezett tanácsú városokban a tanácshoz, kis- ós nagyközségekben a járási főszolgabíróhoz - kellett beadni. Mivel az apa névváltoztatásával gyermekei neve nem változott meg automatikusan, az engedélykérés számukra is szükséges volt. Az árvák ós kiskorúak külön is kérhették nevük megváltoztatását, de csak atyai, gyámi, ill. árvaszéki engedéllyel.

64 Mint már említettük, az 1881. évi 26.tc. 21.§-a a névváltoztatást kérelmező beadványok bélyegilletékét 50 krajcárban állapította meg. Ha egy beadvány több névváltoztatás kérelmét tartalmazta, annak mindegyike után ugyanazon 50 krajcáros bélyegilletéket kellett leróni.

65 Vagyis a családfőnek a kiskorú gyermekeivel együttesen és minden nagykorú személynek külön 50-50 krajcáros illetékbélyeget kellett a kórvényre tenni. Továbbá illetékkötelesek voltak még a névváltoztatási kérvényhez szükséges különféle mellékletek (keresztlevél, bizonyítványok stb).

66 Éppen a névmagyarosítási mozgalom megindulása, megélénkülése miatti névváltoztatások számának megnövekedése és a gyakran hiányosan beadott kérvények indokolták az 1881. nov.6-i 54017 sz. névváltoztatási kérvények felszereléséről szóló belügyminiszteri körrendelet kibocsátását. Igaz, hogy később jelentek még meg hozzá kiegészítések, mégis ez volt a dualizmusban a névváltoztatási eljárásról intézkedő jogszabály, ezért tartjuk szükségesnek a közlését (az alispáni hivatal eredeti kiemeléseivel): m Telkes i. m. 76-77. p. 63 A névmagyarosítással foglalkozó tendenciózus, elfogult külföldi szakirodalomból lásd pl. Zenobius Páclif anu: Was heisst ungarische Nationalität? Wie man ungar werden konnte. Bukarest, Dacia Bücher, 1941. 57 p. (Kleine schritten). Itt mondunk köszönetet Dr. Szita Lászlónak, aki erre a könyvre és más dokumentumokra felhívta a figyelmünk. 64 „Utasítás a névmagyarosításhoz" BML Bvm. alisp. ir. 10134/1881 65 Magyar törvénytár 1881. 26. tc. 66 Lásd Pap Dávid: A bélyeg- és illetékszabályok szótára. A bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok. 3. kiad. Bp. Grill Károly, 1905. 912 p. (Magyar törvények Grill féle kiadása.)