Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - NAGY IMRE GÁBOR: Névmagyarosítási törekvések a dualizmus kori Pécsett és Baranyában 1867-1895

mus alatt újrakórvényezték az 1848-49-es családnevüket. Például Pécsett Brückner János esztergályos mester, volt honvédszázados 1857-ben kérte, hogy az 1848-ban engedélyezett Hidasy nevet újra hivatalosan viselhesse, hiszen így ismerik. Kórósét nem meglepő módon elutasították.

31 Mások a kiegyezés után folyamodtak újból eltiltott nevükért. Például Pécsett Grasser Gyula volt honvédőrnagy, aki 1867-1868-ban belügyminisztériumi engedéllyel újra felvette a Pécsi vezetéknevet.

32 Az 1848-49-i névváltoztatások elvi érvényességét egyébként egy meglehetősen késői, 1897. nov. 11-i 105265 sz. belügyminiszteri rendelet mondta ki, a használhatási engedélyt azonban ekkor is újra kellett kérni.

33 A neoabszolutizmus idején a névváltoztatások engedélyezése a cs.kir. belügyminisztérium hatáskörébe tartozott. Az említett 2905/G/1849 rendelet kapcsán Geringer meghatalmozott császári polgári biztos a névváltoztatást, helyesebben annak megszigorítását a 3724/G/1850 sz. körrendeletében szabályozta: „Annak észlelése, hogy a névváltoztatási kérelmek száma, anélkül, hogy különösebben megindokolnák, napról-napra növekszik, szolgáltat indítékot ahhoz, hogy hivatkozva az előző év november 27-én kiadott 2905/G sz. rendeletre ezennel felszólítsam Önöket, csak azon névváltoztatási kérelmeket terjesszék fel további intézkedések megtételére, melyeket előzetesen az érintett törvényhatóság elbírált, és melyek rendelkeznek a következő adatokkal: a kérvényező nemes avagy nemtelen; viseli-e már azt a nevet egy másik család, melyet választani kíván, és az nem tesz-e ellenvetést; végül elegendő ok áll-e rendelkezésre tulajdonképpen a névváltoztatáshoz. Mindazon kérvények, melyeknél ezen segéd-adatok hiányoznak, közvetlenül elutasítandók."

34 Az 1850-es névváltoztatási körrendeletnek külön érdekessége, hogy hazánkban első ízben intézkedett a családnevek védelmében. Ha valaki élő család - elsősorban ismert történelmi családokra kell gondolnunk - nevét kívánta felvenni, ezt csak a család engedélyével tehette meg. A dualizmusban viszont sohasem jutottak el odáig, hogy jogszabályban gondoskodjanak az ismert családnevek felvételének tilalmáról vagy korlátozásáról. A megszorításokhoz tartozott még, hogy a zsidóknak külön is megtiltották nevük önkényes megváltoztatását, és ezt a hatóságoknak ellenőrizniük kellett.

35 Telkes Simon szerint 1853 és 1860 között Magyarországon mindössze 15 névváltoztatást engedélyeztek, és ebből csak 4 volt a névmagyarosítás.

36 A névváltoztatók egyike baranyai volt. 1854-ben Pfeffersamen Áron morvaországi születésű, pécsi zsidó boltossegédnek a cs.kir.belügyminisztérium engedélyezte (548/22/1854 sz.), hogy a felvett és eddig is viselt Pfeffermann Adolf nevet megtarthassa.

37 Sashegyi Oszkár szerint a Pesti cs.kir. kerületi kormányzatnál 1851 31 BML Megyefónöki ir. 6177/V.I./1858. 32 BML Pécs város tan. ir. 6261/1867. Vö. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Bp. Zrínyi, 1983. 265. p. 33 Telkes Simon: Hogy magyarosítsuk a vezetékneveket? 2. jav. és bóv. kiad. Bp. Pesti Könyvnyomda Rész vény-Társaság, 1898. 53-54. p. 34 Közli u. o. 54-55. p. Aszmann Mária fordítása. Ezt a rendeletet Augusz Antal báró kerületi főispán 3924 számúnak tünteti fel, és részletesen ismerteti. BML Megyefőnöki ir. 1530/1850. 35 Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. Akad. Kiadó, 1965. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltéri leltárak. 4.) 225. p. 36 Telkes i. m. 55-56. p. 37 BMI. Megyefőnöki ir. 10580/V.I./1854