Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SAROSÁCZ GYÖRGY: Fejezetek a Pécs környéki bosnyákok(horvátok) szántóföldi és kertgazdálkodásáról

után, 1909-ben 19 kh 267 öl szőlőt művelnek, 1912-ben 18 kh 1333 ölet, 1935ben 31 kh szőlő szerepel a statisztikai összeírásokban. A szőlőföldek kialakítását, a velük kapcsolatos munkákat a jobbágyok a kiadott uradalmi utasítás szerint végezhették: a metszést, a kapálást, szüretelóst, stb. Az üszögi uradalom kéri az úriszék jóváhagyását, hogy a szőlőhegyeken, a szőlőkben lévő fákat ki kell vágni, mert azok rontják a szőlő termését és károkat okoznak.

123 Kétségtelen, hogy a nagy árnyékot adó cseresznye- és meggyfa alatt lévő tőkék termést nemigen hoztak, s végül ki is pusztultak. A csontmagvas fákat napjainkig nem sikerült a szőlőkből kiszorítani, noha az 1841-ben kiadott „Szőlőhegyben rendtartás" ismét felveti, hogy árnyékot adó fák kárt tesznek a szőlőkben.

124 Ezt a gazdák is jól tudták, a fák többségét közvetlen a pince körül, az út mellé és a pászták végébe ültették. A talajművelést ugyancsak szem előtt tartották. A bólyi uradalom elrendeli a szőlők őszi bekapálását.

125 A gyenge, rossz termés esetén a földesúr bordézsmát nem szedett, a jógverte szőlők gyenge borait az uradalom nem szállíttatta be a pincéjébe, hanem azt nyilvános árverésen a jobbágyoknak eladta. Erről a környék községeit is értesítette.

126 A megye által összeállított szőlőhegyi rendtartás szervezetszerű megvalósításáról és munkájáról adatokat 1841-ig nem találtam. A szőlőhegyekről ítélve ezeket a teendőket a község elöljárósága látta el. Okát a várható költségekben kell keresni, melyet a gazdák nem vállaltak magukra, de nem utolsó sorban az 1848 utáni években, amikor kevésbé szorgalmazták, mert a reális valósághoz nem igazodtak. Ennek ellenére a szőlőhegyen a gazdák rendet tartottak: az utakat megjavították, a vízelvezető árkokat évről évre kijavították, az utak mentén a füvet lekaszálták, a legeltetést itt mindenkinek megtiltották, stb. A szőlők őrzésére külön szőlőpásztort nem fogadtak, azt mindig ugyanaz a személy látta el, aki a határt őrizte. A szőlőóróskor az őrzésére nagyobb gondot fordított, de ebbe belesegítettek a gazdák is, de néhány fürt levágásán kívül nem volt lopás, azt viszont nem tekintették annak. A szülők ilyenkor a gyermekeiket nem engedték, hogy egyedül járjanak ki a szőlőbe, de a legtöbb esetben hoztak haza szőlőt. A filoxéra csak 1895-ben pusztítja végig a szőlőket. 1891-ben a megyéhez írt bírói jelentésben arról adnak hírt, hogy a szőlők sárgulni kezdtek és satnyák lettek.

127 Feltételezhető, hogy ezt megelőzően a zárlatot már elrendelik, de pusztulásukat ezzel nem tudták megállítani. A károkat, amit a filoxéra okozott, a szőlősgazdák csak 5-8 év alatt tudták részben kiheverni, illetve új telepítésre átállni. Ebben az időben már elegendő vadalanyhoz és direkttermő fajtákhoz is hozzájutottak, mert az újratelepítés ügyében számos országos intézkedés törtónt.

128 Többek között megemlítendő, hogy azok a gazdák, akik a kipusztult területet szőlővel újból beültették, 10 évig adókedvezményben részesültek.

129 BML Alisp. árt. i. 186/1827. BML Alisp. ált. i. 2300/1841. BML B-M. i. 167.cs. 2225.sz. BML B-M. i. 24.cs. 1847.SZ. BML Kj. 1891. Pogány Haas M.: Baranya Földirati, Statistical és Történeti Tekintetben. Pécs, 1845. 29.p. Szőlészeti és borászati évkönyv az 1892-ik évre. Budapest, 1892. 103.p.