Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SAROSÁCZ GYÖRGY: Fejezetek a Pécs környéki bosnyákok(horvátok) szántóföldi és kertgazdálkodásáról

lönböző gabonákat továbbra is elkülönítve, de egymással szembe rakták úgy, hogy a cséplődob közte elférjen. A gabona behordását ünnepi munkának tartották. A kocsisok és a kévehányók nyári vasárnapnak megfelelően öltöztek. A reggeli tálalása minden házban hagyományosan törtónt: pálinka, erre a célra meghagyott katakönyök (kulen) szeletekre felvágva, hozzá zöldpaprika és kovászos uborka, ebédre baromfit vágtak, szármát főztek, kalácsot sütöttek. Borból sem volt hiány, a borosüveg állandóan kint volt a szérűn. Az 1788-ban Bécsben kiadott „falusi" tűzrendészeti utasításnak a XI. ós XV. fejezete részletesen nem foglalkozik a szérűkre behordott gabonával, de felhívja a figyelmet, hogy a szalmával, illetve rostnövónyekkel dolgozók fordítsanak kellő gondot, hogy vigyázatlanságból tűz ne keletkezzen, és kerüljék a lámpafénynél történő munkákat; ha olyan mégis előfordul, „jól bezárt lámpásokba tett gyertya világánál teljesíttessenek!"

23 Nem tudjuk, hogy a falun kívül lévő közös szérűket a behordástól a nyomtatásig, illetve cséplésig külön őrizték-e. Az egyéni szérűk kialakítása a lakott területen már nagyobb figyelmet követelt, mert a tűz okozói a legtöbb esetben otthon egyedül maradt játszadozó gyerekek voltak. Ezért minden gazda a behordást követő napon - de ha lehetett már előtte, a gabona mennyiség s szerint - cséplésig 1-2 hordóban állandóan vizet tartott és a csáklyát is idekészítette, hogy tűz esetén minden kéznél legyen. Ezenkívül az egyik szérűről a másikra szabad átjárást biztosítottak, hogy tűz esetén azt mindkét oldalról meg tudják közelíteni. Az összerakott asztagot állandóan figyelték, a gyerekeket tőlük távol tartották. Ennek tulajdonítható, hogy szérűn keletkezett tüzet nem jegyeztek fel, és az adatközlők sem emlékeznek rá. A jobbágyság idején minden behordott gabonából az uradalmi számvevő jelenlétében próbanyomtatást végeztek, hogy a dózsma mennyiségét pontosan megállapítsák.

24 A termésátlagok felmérésónéi figyelembe vették, hogy a határ mely részéből való volt a gabona, és az szerint vették ki a tizedet, mert a termés mennyisége eltért. Ezért minden dűlőt külön mértek fel.

25 A nyomtatásnál Hoffmann Tamás kitűnő tanulmányában közölt „oszlopos" változatnak mindkét formáját alkalmazták. „A kerek szérűn beágyazták a gabonát úgy, hogy a kévék feje befelé álljon. A szérű közepén leásott cövekhez kötéllel hozzákötötték a lovakat. Amint a lovak jártak körül a szérűn, a kötél rácsavarodott a cövekre, s a nyomtató állatok elérték a szérű közepót. Akkor megfordították őket: az a ló, amelyik belül volt most kívülre került, s az állatok kifelé verték a szalmát. Hogy az erős szalma ki ne egye a lovak lábát, ronggyal bekötötték."

26 „Készítettek gyűrű alakú szérűt is. Ennél a középre helyezett cövekre nem tekerődött rá a kötél, hanem egy karika segítségével szabadon forgott; hogy a lovak ne ugyanazon a helyen tiporják a gabonát, a kötelet mindig rövidebbre vették, vagy az ugyanazon körben lovak alá kifelé hányták a még nem tiport gabonát..."

27 2d BML Alisp. ált. i. 5624-25/1788. 24 BML B-M. i. 165.cs. 25 BML B-M. i. 197.cs. 26 Hoffmann T.: Gabonaneműek nyomtatása a magyar parasztok gazdálkodásában. Budapest, 1963. 177.p. 27 U.o. 214