Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

A konyha egyik sarkából lépcsó vezetett fel a padlásra. Mellette vagy alatta álltak alacsony polcon a vizes edények, és itt volt egy kis kézi éléstár is. A füstölt húst, szalonnát, zsírt, kásafólét azonban a padláson tartották. Horvát stúdiumaimból tudom, hogy ők a szalonnát fakeretre szegezett, lécből készült kármentőben őrizték, magyar kutatásaim viszont azt is elárulják, hogy az ormánsági jobbágyok padlásán milyen élelmiszerekre lehetett még számítani áprilisban.

176 Azonos talajokon, hasonló módszerekkel termelték az emberek az élelmiszereket, de az asszonyok mindig megtalálták a módját, hogy a készítés technológiája, a fűszerek aránya segítségével sajátos ízt adjanak ételeiknek. Ez a különbség azonban a gasztronómiában sem volt annyira eltérő, hogy magyarok és horvátok ne szerették volna egymás ételeit. A hasonlóság a két szoba esetén is olyan mérvű, hogy szinte feleslegesnek tűnik az összevetés. Az utcai szobába lépve itt is a fűtőtesten akad meg a szemünk, amely talán csak gyúrt agyagból rakott, kerek, kenyérsütő kemence. Jobb házaknál azonban tányérforma cserépdarabokból készített kályhával is találkozhatunk.

177 Az utca felőli fal egyik oldalán két oldalról padokkal ölelt négyszögletű asztal állt, fölötte a kálvinistáknál tükör, a katolikus horvátoknál valamelyik népszerű szent képe. A másik sarokban helyezték el a Szent Mihálytól Szent György napig csattogó szövőszéket, amelyen az egész család ruházata, valamint a gazdasághoz szükséges sokféle vászonholmi készült. Mellette volt rendszerint két nélkülözhetetlen segítője: a kerékmotolla és a gömbölyítő. A mestergerenda őrizte az ollót, reszelőt, kalapácsot, kaszaólezőt, de itt volt a helye a kalendáriumnak, a felekezetek szerint különböző énekes- és imádságos könyveknek, s a kálvinisták legfőbb olvasmányának, a Bibliának. A gerenda oltalmában talált helyet a házi patika is a különböző gyógyfüvekkel. Közelükben lógott mindkét férfinép elmaradhatatlan útitársa, a tarisznya, benne a pipa, dohány, tűzszerszám s egy jó élű bicska. Itt, az ajtó közelében függött a törülköző is. A hátsó szobában a módosabbaknál a kályhán, asztalon és padokon kívül fehórheműs szekrényt (a szökröny horvát neve: ladice), egy vagy két nyoszolyát és bölcsőt találunk. A horvát lakásokban vendégszoba (gostinska soba) volt ennek a helységnek a neve. A lakodalmas kocsira rakott, festetlen szökröny megint csak a hasonlóságra tereli figyelmünket, hiszen mindkét etnikai csoport lányai (még a gazdáik által kiházasított cselédlányok is) szökrönnyel és nyoszolyaval indultak a házasságba. Az új szökrőnyben mindenkor csak tiszta és mángorolt női ruhákat tartottak. Az ünnepi szőttes alsónemúket külön ruhába, míg a szoknyát, bőrmellest ós egyéb ruhadarabokat papír közé csomagolva tették el.

178 A horvát ládákat csak az irodalomból ismerem, de ormánsági forrásaim segítségével jó néhány szökröny tartalmát láthattam. A legrégibb közülük sámodi 176 BML Közgy.ir.1404/1830.Vajszlói Csöme Samu padlásán 48 kiló borsót (azaz babot),80 forint áru,2 mázsa szalonnát, 11 sódart, ugyanannyi disznólábat,3 oldalast és több szál kolbászt semmisített meg a tűz. 177

Csorba,1857.88.p. 178 Sarosácz, 1986.42.p.