Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

öreg Tóth Samuné 1799-ben készült vagyonbevallása. Ebben az értékes dokumentumban öt ümögváll, négy keból... négy új, festett vászony előkötény, (és) selymes szüött, keszkenyő szerepelt", de volt ott még két darabban „3 réf fehér tsipke", sőt „egy ködmen" is.

179 A nagykebél (vulgo bikla) és az alatta hordott kiskebél mosott vászonból készült. Az ingeknek ós az ingaljaknak vékony fonalból szőtt, finomabb vászon volt az anyaga. A két szomszédos etnikai csoport női viselete is igen közel áll egymáshoz. Mindkettőnek széles ujja van, de a horvát nők a szoknyát annyira magasan kötik meg, hogy elől alig marad valami szabadon a felsőtestből. Különbség még, hogy a horvát női ingek ujját gazdagon díszítik fehér, fekete ós piros szőttesek, míg az ormánsági ing „tsipkózetót" a csuklónál és felfelé az ujját vastag, fekete cérnával varrták ki.

180 A női viselet anyagának változásáról ós a fehér szín hegemóniájának kezdődő megtöréséről tanúskodik a tűzkárt szenvedett hiricsi Rab Sámuel Vajszlóra került Sára lányának, Kapinya Dávidnónak 3 forintos szökrönye.

181 A drávai horvát ós az ormánsági magyar népviseletet nem könnyű megkülönböztetni egymástól. Kiss Sámuel írja 1822-ben az egészséges, izmos horvát férfiról, hogy „...ruházattya az alsó vagy fejér ruháján kivül nagyobb részint télen által is csak laibli, ködmen és öreg szúr, amelyet 5-6 esztendeig is elvisel; a lábain bocskor és számtalan öregek meghalnak, a kiknek soha csizma a lábukon és nadrág a testükön nem volt".

182 Ezt a míves jellemzést néhány további vonással egészíti ki Munkácsy Dániel a bőközi pásztor viseletének leírása során. Ő a pásztor mellényének anyagát a rátapadt zsírtól felismerhetetlennek mondja, nagy gallérú szűrről, széles karámú, zsíros kalapról beszél, amelyről hosszan lóg le egy fekete szalag. A bocskorról annyi új információt kapunk, hogy két ujjnyi szíjjal, „meglepő csinossággal" van a lábra erősítve. Ó azt is elmondja, hogy a pásztorok még mindig olyan hajat viselnek, amely az egész főn kétfelé választatik, s a két fül mellett (bütyöknek nevezett) csomóba kötve áll". Megtudjuk azt is, hogy a gazdagabb Bőköztől nyugat felé haladva az „illyen alakok száma szaporodik... sőt Ormánnak egy részében ez a rendes viselet".

183 Úgy tűnik ezután, hogy nemcsak a drávai horvát népviselet marad el fényben, pompában a gazdagabb környezetben élő Pécs környéki bunyevácokótól ós a mohácsi sokácokótól, de a szomszédos Ormánköz viselete is a gazdagabb Bőközétől. A magyar-horvát férfiviselet ismertetése is arról tanúskodik, hogy azonos mikrotájban élő, két különböző nemzetiségű etnikai csoport közelebb állhat egymáshoz, mint távolabb élő vérrokonaihoz. 179 BML PAK VU. Úriszéki ir.4/1799. 180 A horvát női viselethez Sarosácz,1986.175.p.;az ormánságihoz Szokások és Öltőzetek.Hazai Tudósítésok,lll.(Júl.9) 1806. 181 BML PAK VU.1811/1836. Volt benne 10-10 új és 6-6 „alábbvaló" kebel- és ingváll,4 sima és 4 kockás pergál (fátyolszerű,kékített anyag) és két viseltes elóruha.Az ő ládájában akadt már 3 tarka és 7 patyolat (batiszt)keszkenő is. 182 Kiss SámuehÉrtekezések Somogyról.TGy.Pest.1822.V.39.p.