Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

alá rakott görgők segítségével el lehetett őket vontatni, vagy ha messzebbre kellett vinni egy-egy épületet, akkor „szerszámfáit" egyszerűen szétszedték ós az új helyen felállították.

171 A drávai horvátok néprajzát kitűnően ismerő Sarosácz György is megerősíti azon véleményünket, hogy a horvát lakóházak és gazdasági épületek szervesen beépültek a tájba. Anyagukat a helyi lehetőségek, méretüket a bennük élő családközösség nagysága határozta meg. Ő említi, hogy ormánsági szomszédaikhoz hasonlóan a butorfestós hagyománya itt sem alakult ki. A szökröny viszont, mint a menyasszony hozományának legjellegzetesebb része, náluk (ós az ormánsági magyaroknál) ólt legtovább.

172 A fentiek előre bocsátása után nem lehet csodálkozni azon, hogy aki ormánsági ismeretek birtokában lép valamelyik drávai horvát család hajlókába, az otthonosan érzi magát, még akkor is, ha lépten-nyomon szembe találja magát a horvát népcsoport hagyományával ós ízlésével. A konyhaajtóval szemben itt is csonkakúp (vagy más) alakú, sárból rakott, fehérre meszelt, alacsony tűzhely áll, amely fölött láncon lóg a kolompár cigányok által készített bogrács. A történeti forrásokban gyakran szereplő bográcsok rendszerint a nagycsaládi életközösség maradványai. Az együttélés békés körülményeit ugyan sehol sem rögzítette írás, de ha panasz vagy per keletkezett a súrlódásokból, akkor annak írásos nyoma is maradt. Előfordult például, hogy egy vajszlói gazda az öccsével folytatott vita hevében az együttélés szimbólumára zúdítva bosszúját „...a réz bográtsot úgy földhöz vágta, hogy most is haszonvehetetlen".

173 Ugyancsak rendkívüli körülmények között utalnak gyakran a tűzkárjegyzókek az atyafiság együtt élése esetén a „közös bakrancs"-ra, a bomlás állapotában pedig sűrűn használják a „nagy bakrancs fele" kifejezést. Orbán Ferenc oszrói jobbágy még 1841-ben is úgy emleget jussának kiadását kérve egy „...30 itzós, ősi réz bográts"-ot, mint a közös családi élet szimbólumát.

174 Egy-egy asztalon, almáriumon, tejes vagy kenyeres szekrényen kívül más bútor nem igen akadt a konyhában. A tálak, tányérok a falra erősített tálas egy vagy több polcsorán kaptak helyet. A polc alatt, a fal irányába lehajló díszes fogason sorakoztak a fazekak. Ezen kívül bizonyára talált edényeinek más helyet is az élelmes háziasszony. A különféle fazekak általános funkcióját mindenki ismeri, a „tejes", „leveses" fazekaknál még a különböző vagyoni összeírások is utalnak rá. Azt azonban kevés ember tudja, hogy az Ormánság és talán a horvát szomszédság jeles családi ünnepein 18 itcés nagy cserépfazókban főtt az ünnepi marhahúsleves. A 6-8 itcós lábasokban hájat és szalonnából olvasztott zsírt tartottak, amelyet csak tósztasütóshez és a pirítós kenyér megnemesítósóre használtak.

175 171 BML PAK.ir.ZsSzJa.1760-1769.Lakócsai Golobics Lukács vallja, hogy a Gerendai pusztán lévő malmát eladta több drávafoki embernek,30 forinton.A vevők szétszedték a malmot és úgy építették fel a szomszédos Ormánságban, a Körcsönyei víz derék tolásának,Drávafokhoz tartozó napnyugoti felére". 172 Sarosácz, 1977.334-335. p. 173 BML PAK VU.Uriszéki ir.21/1816. 174 BML Közgy.ir. 1404/1830.(ápr. 16.) Vajszló, ós uo. B-M Lt.Uriszóki ir.120/1846. 175 A lábasokhoz BML Közgy.ir.718/1814 Drávacsehi és 1404/1830. Vajszló tűzkárjegyzékei.