Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

Otthon és társadalmi szervezet A két etnikai csoport életkörülményeinek összevetésénél fontos szerepet játszik az embereket oltalmazó hajlék. Jeles Ormánság-kutatók (kákicsi Kiss Géza, ifj. Kodolányi János, Zentai János és mások) leírásai nyomán valamennyien meghatározó specifikumnak tartjuk a talpasházat. Ennek az épületnek az anyagát(talp-, koszorú- és tetőgerendáit, az oldalakhoz és a padláshoz szükséges karókat, a falak vázát adó „fonnyás" vesszejét, a tapasztáshoz való agyagot-pelyvát, a tető szalmáját, sását, zsúpnak valóját) mind a táj adta. Felépítésében és berendezésében érvényesült a legtökéletesebben a nagycsaládi munkaszervezet, hiszen az anyagok kitermelésében, összehordásában, megformálásában, a lakás megalkotásában a család minden tagja részt vett. Ez az épület teljes joggal szimbolizálja a hajdan meghatározó kollektivizmust. Az ormánsági talpasház műszakilag legtökéletesebb leírását kákicsi Kiss Géza hagyta ránk.

164 A szakirodalom tanúsítja, hogy az ország más „vizes" tájaira is csak a zseniális talpas technológia segítségével tudott behatolni a 13-14. században a korábbi századok földbe mélyített putrikhoz szokott népe. Bizonyos azonban, hogy nem egyik vagy másik etnikai csoport ízlése vagy nagyobb felkészültsége szabta meg annak a hajléktípusnak az elterjedését, hanem a tájhoz való alkalmazkodás szigorú parancsa. A rugalmas talpgerendák ós a döngölt agyagból készült padozat megoltalmazták a hajlék lakóit a talajvíz pusztításaitól. A táj, hic et nunc a Dráva-völgy, illetve annak Harkánytól Barcsig nyúló északi és déli partja. A mocsaras völgy a déli oldalon Verőcze, az északin Baranya ós Somogy vármegyékhez tartozik. Forrásaink segítségével most azt az 1832-1857 közötti negyedszázadot tesszük vizsgálat tárgyává, amikor még utoljára határozta meg a települések arculatát a talpas technológia. Vegyünk először egy-egy leírást a reformkori Verőczóből és az Ormánságból.

165 A leírások közül Hoblik Mártoné hűen vázolja a talpas technológiát, fontos eleme a „kürtöletlen", tehát szabad tűzhelyes konyha jelzése. Munkácsy Dániel megelégszik a fa építőanyag hangsúlyozásával, s a hajlók hármas tagozódásának leírása mellett hasznos nála az ablakok helyének pontos jelzése. A társadalomtörténész számára viszont külön érték, hogy a nagycsalád meglétére utaló kamra (kiljer) a verőcei és a drávai horvátoknál ugyanúgy funkciója szerint szerepel, mint az ormánságiaknái. Ennek nyomatékosítására közöljük még, hogy 1826. február 9-én reggel bogáti Tar Máté 18 esztendős férjet és hiricsi Geri Zsuzsannát, a feleségét holtan találták az „elhalást" ellenőrizni kívánó asszonyok, mert a főtetlen kamrában, melyben háltak, égő szenet élesztettek, s ennek gőzi fojtotta meg őket".

166 164 Ormányság,1937.25-28.p. 165 Hoblik, 1832.111.56.p.A ház közönségesen gerenda oszlopokra épürt,cserénnyel fonyott és agyaggal sározott.elöl-hátul szobából,közepén konyhából álló hajlék,kürtöletlen konyháját kivévén,szobájukban keveset lakik...az házas párak udvarjaik térjen épített kamrákban (kiljer),amelynek sem ablakjai, sem kályháik nincsennek.télen,nyáron egyformán hálnak".Figyelemre méltó.hogy a szlavóniai magyarok ólcsákról beszélnek, a drávai horvátok viszont az iratokon mindig magyar szomszédaik „kamra" szavát használták. Munkácsy Dániel:Bóköz,1842.567.p.„Házaik,amelyek fából vannak,magok által építtetnek,nagyobb részint egy szobával az utczára,eggyel az udvarra,s konyhából állnak.Ezzel egy vonalban van egy kamra-magtár és a háznál az ifjabb házasok hálóhelye,hol ezek a felmelegedést a szerelemre bízva.télen úgy, mint nyáron,egy vászon lepedővel takaróznak." 166 Hídvégi János:Hulló magyarság.én.67.p.