Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

neti. Bemutatására egy Somogy megyei családösszeírás kínál lehetőséget. 1842-ben Szentmártonban 106 családot írtak össze. Ezek közül 19 kötődik közvetlenül az uradalomhoz mint számtartó, tóglacsináló, uraság kocsisa, szekerek bérese, erdőpásztor, bojtár, halászlegény, fogadós, de ide vették a plébánost, jegyzőt, tanítót stb is. Ezekben a körökben a szülők általában csak gyermekeikkel éltek együtt, a ma szokásos családi keretben. így élt a 18 házas zsellér közül is 13 család. A fennmaradt 74 családból a családfő férfi testvérei éltek együtt 20 családban (27,02%), a családfő fiai 34 családban (45,95%), a házas testvérek ós fiak 4 családban (5,41%) és 12 család (16,22%) a ma szokásos családi keretekben. A Lakócsán összeírt 90 család közül 26 kötődött közvetlenül az uradalomhoz, s a fennmaradt 64 családból 16 esetben (25%) testvérek, 17 esetben (26,56%) fiak, 6 esetben (9,38%) testvérek és fiak éltek együtt egy-egy gazda és a felesége irányításával nagycsaládi keretekben. Az úrbéres népességből itt 22 (34,39%) ólt kis családban, s ezek többségükben zsellérek voltak; mellettük 3 (4,69%) volt a családtöredékek száma. A Potonyban összeírt 26 család az alábbiak szerint oszlott meg: testvérek éltek együtt a gazdával 6 (26,08%), fiak 12 (46,15%), testvérek és fiak 3 esetben (11,54%) és a mai keretek között 5 család (19,23%). Az utóbbi adat mögött a 4 urasági alkalmazott családja keresendő.

160 A fenti arányok azt mutatják, hogy az úrbéres népességen belül, a telkes jobbágyok világában ól itt is az ősi családszervezet valamilyen változata. A bérből és fizetésből élő emberek, valamint a zsellérek között már nem népszerű ez a családforma, amelynek továbbélését a naturális világ munkaerőszükséglete írta elő. Ebben az esetben a családtagok hiányát még nehezebben viselte el a jobbágyháztartás, mint az esetleges fölös létszámot. Ezt bizonyítja az, hogy a zsellér ós alkalmazott kategóriához tartozó családoknál már nem lehet összetett struktúrával találkozni.

161 Kigyűjtöttük a lakócsai összeírásból kategóriánként is a legnépesebb családokat. Ezek közül a 70 éves Gorjánácz Mihály és felesége, Rúzsa háztartásában együtt él 33 éves György fiúk Anna nevű feleségével, Márkus, Maris, Anna nevű gyermekeikkel; a 30 éves Mihály fiúk feleségével, Katával és négy gyermekükkel: Vinczével, Györggyel, Katával, Klárával, valamint a 23 éves Jánossal és Kata nevű feleségével, akiknek még csak egy Ilona nevű lányuk van. A legnépesebb volt 1842-ben Horvát János és Maris nevű felesége csaiádja. Együtt élt velük József nevű fiúk feleségével, Katával, valamint József, Vendel, Anna, Maris nevű gyermekeikkel. De ott volt még a gazda két testvérének népes családja is. A 40 éves Ferkónak és Klára nevű feleségének három gyermeke volt: György, Mihály, Márkus; a 38 éves Mártonnak pedig Kata nevű feleségétől 6 gyermeke született: Márkus, Iván, Antal, Pál, Kata és Anna. Itt bizony 21 főre terített minden étkezéskor a gazda felesége. SML Családösszeírás.Szigetvári járás. 1842. 161 H.Veres Éva:A jobbágycsalád szervezete a sárospataki uradalom falvaiban a 17.sz. kózepén.Tórténelmi Szemle,1958.l.3-4.sz.424.p.