Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

már sínes, de akad "négy sinyes kerékkel, négy vaslőccsel", vasalt oldallal, vas­horgas saroglyával ellátott kocsi is. A hagyatéki leltárakat tartalmazó gyűjtemé­nyemben az „Eke-taliga mindenben vasakkal", illetve „minden készülettel" kifejezések ós 3-5 forint összegek szerepelnek. 132 Az őszi gabonát rendszerint helyi kovács vagy szlavóniai cigányok által készí­tett fogas sarlóval, a tavaszit kaszával aratják. A kenyérgabona akkor még „Isten áldása" volt és nem áru. Aratását és hordását ennek megfelelő móltósággal, fris­sen mosott fehér ruhában végezték. 133 A munka tempója is lassú, méltóságos: 30 kévénél nem aratnak többet. A kötéshez való porongvessző a drávai táj kö­zös ajándéka. Közös a panasz, hogy az uradalmak rendszerint késlekednek a dézsmálással, pedig az elöljárók is segítenének azzal, hogy minden tizedik keresztet dézs­ma kóppen bé köttetnek ós különössen öszve rakattatnak" és munkájukról ro­vást adnak. 134 A csépiéshez a húszas évektől már rendszerint cséphadarót használnak, hogy össze ne törjön az ekkor már zsúpnak is használt (első sorban rozs) szalma. Ennél az általában pajtában végzett munkánál viszont az volt a baj, hogy a hosszú tárolási idő alatt „az Üdő mostohasága", „az egerek ós madarak által" sok kár esik. 135 A termények sorát ki kell egészítenünk még a gyümölcsökkel, hiszen 150 évvel ezelőtt az egész Dráva-völgy tele volt még gyümölcsfákkal. Még a 19. század eleji felmérések anyagában is ott találjuk minden teleknél a „Rét a végében" ro­vatot. A kortársak a „ház ülésben" lévő gyümölcsfákat értékes vagyontárgynak tekintették, ós a különböző vagyoni összeírásokban ár- és fajta megjelöléssel gondosan fel is tüntették. Sohasem bocsátották meg a régi vajszlóiak, hogy egy idegenből került geometra méréskor „a belső fundusokat ós házhelyeket elszag­gatta egymástól" és másnak juttatta a kert fáit is. 136 A szilva itt egész erdőket alkotott, ezen kívül volt cseresznye, körte, dió, nas­polya, barack, sárga- ós görögdinnye „szinte feleslegesen". 137 A szilva volt a Dráva két oldalán a „köznép mannája, amelyből az ország szer­te elhíresült nektár pörköltetik". Az igazán nagy termések 6-7 évenként követték egymást, s ezek az évek kiemelkedő szerepet játszottak magyarok és horvátok életében egyaránt. A jobbágy ilyenkor megfeledkezett minden bajáról maga helyett kazánját hagyta verejtékezni". A jobb gazdák akó számra égették a szil­Szekerekhez,ekékhez:BML PAK VU.11/1837.özv.Benke Mihályné hagyatéka; uo.Uriszéki ir.13/1846.Király János hátramaradt vagyona;188/1834-1835.Árvaszámadások.Kapinya István máso­dik feleségével szerzett vagyona. 1834. 133 Ormányság.1937.45.p.„Mint a legszebb ünnepre.talpig fehérben vonul ki a nagy munkára." Sa­rosácz György:Baranyai horvát népviselet.Bp.1986.129.p.„Búzahordásnál és cséplésnél a gazda ün­nepi ruhát vett fel,a többiek is jobban öltözködtek." 134 SML Közgy.ir.142/1828.Jelentés a drávaszentmártoni brachium előzményeiről. 135 Rudolf Vincze vaskai apát kinevezési iratai.1843. BML PAK.ir.Szentmárton. 136 BML Közgy.ir.87/1782.„Legnagyobb sérelem okoztatik abból, hogy mindenkori szorgalmatos­sággal...felnevelt szép,drága gyümölcs termő fáink,másoknak esnek...minden jutalom nélkül." 137 Fényes Elek:Magyarországnak és a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statiszti­kai és geographiai tekintetben.Pest,1836.200.p.

Next

/
Thumbnails
Contents