Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)
megelégedett meghatározott mennyiségű (rendszerint 1 pozsonyi mérőt kitevő) járadékkal. Házi kertjeit azonban (itt a tájon belül szőlők nem voltak) nem hanyagolta el sem a magyar, sem a horvát jobbágy. Jó lenne felfigyelni arra a mai kutatóknak is, hogy - állatszaporulatot kivéve - piaci hasznosításról is csak a kertek esetén szólnak a források. 109 E megjegyzések ismeretében kell tudomásul vennünk azt az információt 110 , hogy 1790-ben horvát községeinkben (is) 2-4-szer, Lakócsán több mint ötször annyi kukorica termett, mint búza, és a tiszta búza mennyisége csak Tótújfaluban haladta meg a kukoricáét. Hoblik Márton is elismeri 111 , hogy a kukorica a Dráva mindkét oldalán fontos termény, Fényes Elek pedig Somogyról szólva hangsúlyozza, hogy a legsilányabb homokon is szép tengeriföldeket lehet látni, de külön is felhívja a figyelmet a Dráva melléken termelt kukoricára, amelynek hatalmas csövein tömötten sorakoznak a sok lisztet adó, vékony héjú szemek. 112 Hasonló szintű adatom a baranyai kukoricára nincs, de fontos lehetett a nép számára, ha a hiricsiek hajlandók voltak a drávai töltésen kivül, a maguk erejéből olyan gátat építeni, amely közepes áradás esetén megoltalmazta volna itteni kukoricásaikat. 113 A kukorica-növényről pedig besencei Nagy Mihály József kérvényéből tudjuk, hogy az 1811. évi „kukorica szedetkor" az „...egész Helység kanásza belebocsátott" a más részen még szedetlen „kukoricza-fába", és emiatt őt kár érte. 114 A néha akaratlanul is nacionalista tendenciájú szakirodalom, de még inkább a közgondolkodás hatására, ami szerint a kukorica a románok, a krumpli a szlovákok kenyere, horvát nyelven megjelent dolgozatomba 115 is bekerült, hogy a horvátok a kenyérlisztbe is kevernek kukoricát, sütnek málét, pogácsát, de használják egyéb ételekbe is. Most újra átlapozva forrásaimat, magyar kukoricafogyasztókkal is találkoztam. Első pillanatban úgy tűnt, hogy a magyar csak kényszerből, tehát szűk esztendőben fogyaszt kukoricát. Erre utal Hirics község ós hiricsi Csordás Mihály jobbágy kérvénye 1801-ből. 116 109 BML Közgy.ir.87/1782.Tizenhárom vajszlói jobbágy tiltakozása a vármegyénél kertcsonkítás tárgyában. Közülük Denke Dani 6/8 holdas kertföldjére számtalan szekér ganéjt hordva.annyira megkövérítette azthogy 40 forint árú kendert és más vetemónyeket terem „hasonló bővsóggel". BML PAK VU.1807.aug.25. Kérvény szerinti részlet: e mostani szűk és drága időben sokkal jelesebb és érdemesebb hasznot vehet a szegény ember gyümőlcsőkbúl, mint sem azt közönségesen gondolni lehet." 110 Melhardt,1896.30.p. 111 Hoblik,1832.ll.35.p. 112 Fényes Elek:Magyarország leírása,Pest,1847.ll.rész 63.p. Közli:T.Mérey Klára:Somogy megye mezőgazdasága 1790-1848. Kaposvár, 1962.55.p.(Tovább T.Mórey Klára,1962) 113 Pécsi Káptalan Magánlevéltára (PKML) F.828.Hirics iratai,46.sz.A község 1808-ban készült nyilatkozata vízjárta földjei tárgyában. 114 BML PAK VU.1811 .febr.21 ,szn.A szedetlen kukorica gazdája a panaszos 30 forintra becsült göbéjét meglőtte, s az „odakünn az erdőn megdöglött". 115 Kiss Z. Géza:Podravska Hrvati za uspona u raspadanja madarskog feudalizma.(Drávai horvátok a magyar feudalizmus emelkedése és válsága idején,)ln:Podravski Hrvati 1, Bp.1988.189.p. 116 PKML F.617.Prot.Cap.Consistoriale,1801.jan.15A hiricsiek írják:„Kukoriczánk sokaknak tellyessóggel nem termett, egyéb kenyérnek való gabonánk is ollyan szűkön lett, hogy drága pénzen kell kenyerünket megszerezni." Uo.1801 .május 23.Csordás Mihály jobbágy íratja: nagy szükségemben...a múlt őszön kenyérnek való búzát, mintegy negyedfél mérőt és négy mérő kukoricát (az uraságtól) hitelben kivettem". 1 mérő=62.5 kg.
