Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)
Ez a robotmennyiség a majorkodó sellyei uradalomban már az első félév végére elfogyott, a többiek azonban az 1820-as évekig szinte csak rétek kaszálására, a dézsmagabona raktározására, belső szállításokra, valamint az épületek javítására tudtak robotot felhasználni. Gyakorlatilag mindenütt nagy mennyiségű „felesleges robot" halmozódott fel, amelyet csak a módosabbak váltottak meg pénzen. A „felesleg" egy részét az 1830-as évektől elnyelte ugyan a szőlő, kukorica, burgonya kapálása 97 , de a teljesített robot igazolásával, a munkaidő hoszszával mindig baj volt. 98 Ugyancsak ősi, földesúri jogon élvezték az uradalmak a borkorcsmárlásból származó jövedelmeket is. A mintának szánt lakócsai uradalomnak mind a négy falujában volt fertályos kocsma, ahol a jobbágyok (a többi községben élő társaikhoz hasonlóan) Szent Mihálytól karácsonyig mérhettek bort. Ezenkívül a horvát falvak kocsmái közül a szentmártoni, lakócsai, tótújfalusi, potonyi vendégfogadásra is alkalmas volt. Ormánsági társaikhoz hasonlóan a horvát községek egy részén is áthaladt a kelet-nyugati irányú ősi, marhahajtó út, amelyen a török utáni időkben szarvasmarha csordák helyett már inkább sertéskondák vonultak nyugat felé. Ezek fogadására szolgált a Lakócsa mellett lévő Csernadola-csárda, amelynek udvarán az uradalom a drávafoki példát követve karámokat, ólakat, kukoricagórókat állíttatott fel az ott éjszakázó sertések számára, és gondoskodott arról is, hogy hajtóik szálláshoz és meleg élelemhez juthassanak. Említésre méltó még itt a tótújfalusi malom mellett álló Lanka-csárda, amelyet 1808-ból idézett forrásunk mint a molnárok mindenkori tanyáját és az őrletők nélkülözhetetlen szállását tartja számon 99 . A lakócsai uradalom 1805. évi 7478 forintot kitevő jövedelmének 46,75 százaléka, 3496 forint származott 6 csárdájából. E jövedelem 31,89 százaléka, a tótújfalusi csárdából, 29,00 százaléka Lakócsáról és 25,00 százaléka a Lanka-csárdából került az uradalom pénztárába. Ez az összeg arról is tanúskodik, hogy az átmenő forgalom mellett a falvak lakói nemzetiségre való tekintet nélkül, rendszeresen látogatták a kocsmákat. Ott étkeztek a községek számlájára a járási és megyei vendégek, de ott készítették étel-ital mellett az éves bírói számadást, és fogadták a pásztorokat a községek vezetői is. A gyakran emiegetett pénztelenségnek ez az egyik fontos okozója. Csak nagy elfogultsággal mondhatják a régi Ormánság szerelmesei is, hogy a puritán népek között nem szerezhetett vagyont a zsidó kocsmáros... Az ormánságiak még századunk elején is gyakran idézgették a már tartalmát vesztett mondást: „Ormánsági embörnek erdő a subája". Az erdő azonban adhatott élelmet, tüzelőt, nyújthatott menedéket, de a magyar feudalizmus meggyökerezése óta mindig a földesurak tulajdona volt. A 18. század közepéig az egykor töröknek hódolt területeken a földesurak nem sokat törődtek az erdőkkel, s rendszerint csak a tölgy- és bükkfák makkját értékesítették makkoltatás útján. A jobbágyok disznaikat, marháikat csekély bér ellenében szabadon legeltették az T.Mérey Klára:A feudalizmus válságának megnyilvánulása a somogyi mezőgazdaság és a jobbágyság helyzetében. 1815-1836. Pécs, 1959.9.p. 98 BML PAK.ZsSzJa.ir.1833.lspáni jelentés.„A roboth szolgálat miatt való emlittés.tsak nyalka ditsekedés,mindazon által ritkán történik meg.hogy az Urbáriom szerént (időben) megjelennének." 99 BML PAK ir.ZsSzJa. 94/1808.SZ.
