Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

után hamarosan átkelt a Dráva északi oldalára. Távozását magyarbarát horvátok fedezték ugyan egy ideig, de azután azok is átjöttek a magyar oldalra, nyomukban a szerb egységekkel. Azok pedig azalatt a négy nap alatt, amíg Herberstein grófra várakoztak, nem tétlenkedtek, hanem gátlástalanul raboltak ós gyilkoltak.

75 Mire Herberstein gróf is átkelt a Dráván, megérkezett Szigetvár környékéről 3000 főnyi rác lovasság, és együtt indultak Siklós ostromára (március 25-26), gazdag környékének felprédálására, majd március 29-én pellórdi táborukból indultak nyugatnak, hogy felmentsék a Huyn altábornagy által védett Szigetvárt. Ekkor jutott végső pusztulásra a mocsaras északnyugati Ormánság és a horvátok által lakott vidék is. A rácok nem féltek a maláriától, az elnyeléssel fenyegető ingoványtól, hanem behatoltak az erdők mélyére s a rejtett szigetekbe is. A megmenekvés gyakran szerencse dolga volt. Egy 1769. évi vallomás szerint a sámodiak a „Kerek és Mocsola mellett lévő Szigetben" megmaradhattak, de a tőlük nem messze rejtőző adorjásiakat meglelték a rácok.

78 Kollareck János szinte filmszerű képet rajzol a rác szövetségesekről

77

, s valamivel hátrább, éppen a Szigetvár környéki események kapcsán írja: „...katonáink barbárabbul viselkedtek a barbároknál, zsarnokabbul a tyrannusoknál ... tisztjeik szavára nem adnak, ki-ki saját tetszése, kénye-kedve szerint cselekszik".

78 Rossz emlékeket őrző tények sokasága bizonyítja, hogy a rácok elpusztították az egész somogyi-baranyai Dráva-völgyet

79

, ezen belül a nyugati Ormánság 15 községéből felégettek kilencet, mindenünnen elhajtották a jószágot, ós 7 községben megöltek 1-3 embert.

80 A halottak azok közül a bátor férfiak közül kerültek ki, akik ellenálltak a rablásnak, asszonyaik-lányaik megerőszakolásának. Adataink remélhetőleg elégségesek a táj és történelem dialektikájának érzékeltetésére. Megtanulhatjuk e példákból, hogy alkalmazkodni vagy védekezni a természet és a történelem kihívásai ellen csak együtt lehet a sok nemzetiségű drávai tájon. Erről megfeledkezve a víz valahol átszakíthatja a gátat, egy-egy hódító pedig akár kibékíthetetlen ellenséggé is teheti a történelem akaratából egymás mellé került közösségeket, elhitetve velük a megtorlás jogosságának veszedelmes illúzióját.

81 75 Kollareck János, 1973.462-464.p. 76 BML PAK VU.Fisk.ir.Tanuvallomási iratok.1769.aug.19.Fóris István piskói ispán az aderjásiak tragédiájáról:„Józságocskájok szekereken lévén,a ráczok reájok akadvánJószágocskájoktól megfosztatván,a szekereket tűzre tétevén..."távoztak az azóta is Szekeresnek nevezett helyről. 77 Kollareck János,1973.467-468.p.„Mihelyt összeterelték az ökröket,egybegyűjtötték a szekereket.a huszárok és hajdúk azonnal átvedlettek fuvaros legényekké;a zászlók alatt nem maradt más,csak akinek fognia kellett a zászló rúdját. 78 Kollareck János, 1973.471 .p. 79 Tóthi Lengyel János levele 1704.ápr.11-én Nádasdy Ferencnek. Közli:Bánkuti lmre:lratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez.ll.rész.Somogy megye múltjából. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1977.108.p. 80 Baranya vármegye összeírása 1712-ben.Közli:Nagy Lajos. BH 1985/1986. Szerk.: Szita László. Pécs, 1986. 39-132.,

Passim. 81 Vö.Andrásfalvy Bertalan: Délkelet-Dunántúl népeinek harca a Rákóczi-szabadságharc idején.. In: Rákóczi-kori kutatások újabb eredményei. Pécs,1974.83.p.