Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

lett előidézője a Rákóczi-szabadságharcnak. A Dráva mindkőt oldalán bekövetkezett értelmetlen és szükségtelen atrocitások előidézői részint a szerb határőrök, részint pedig a területünkre érkezett kuruc egységek meggondolatlan parancsnokai voltak. A balkáni otthonaikból Szalvóniába költözött vagy a török elől ide visszahúzódott állattartó, pravoszláv vallású szerbeket földműveléssel foglalkozó, katolikus, horvát szomszédaik egyszerűen vlachoknak nevezték. A rideg állattartás ós a még fel nem bomlott nemzetiségi szervezet ezt a népcsoportot valósággal predesztinálta a határőr szolgálatra, harcra, kalandra. A vlachok letelepítéskor nemességet ugyan nem kaptak, de földjeik, állataik adómentesek voltak. Önkormányzatot élveztek, ós nem tartoztak sem a földesúri hatalom, sem a vármegye alá. Szervezetük szinte csak annyiban különbözött a magyar hajdúkétól, hogy élükön nem kapitányok, hanem vajdák vagy kenézek álltak.

68 A Rákóczi-szabadságharccal egyidőben kirobbant elégedetlenségük alapja az erődítési munkák szabotálása miatt rájuk kivetett 6000 forintnyi hadiadó volt. Ennek elengedése fejében ismételten felajánlották, hogy fegyvert fognak a császár oldalán a kurucok ellen. Követelték azt is, hogy szabadítsák meg őket a robottól, a porciótól, és állítsák vissza korábbi jogaikat, „...mert ők karddal segítették kiszakítani az országot a török markából". Rákóczi már 1703 augusztusában, majd novemberében kiáltványban ígérte meg nekik a hajdúszabadság biztosítását, de eredménytelenül. Az ország belsejében német ós szerb csapatok együtt pusztítják a falvakat, a Dráván alul pedig Herberstein osztrák ezredes Jelafic György albántól is támogatva gyűjti az erőket a kurucok ellen.

70 A Dráva innenső oldalán ez az összefogás a szigetvári labancok és a Dráván átszivárgott rácok közös akcióit jelentette, akik Bakács Lukács kapitány 1704. február 24-én kelt levele szerint „...ezen el nyomorodott Somogy vármegyét feldúlni ós elpusztítani minden tehetséggel akarták".

71 1704 végén Sándor László pápai várkapitány, Zana György ós a hozzájuk csatlakozott Hellenpront János ezredes Székesfehérvár, Simontornya, Siklós elfoglalásával megkezdték a Délkelet-Dunántúl felszabadítását. Ezt követően 800 pécsi polgár értelmetlen legyilkolása és a város kifosztása után

72

, a miholjáci magyarbarát horvátok hívására mélyen behatoltak Szlavóniába. Az eszéki várparancsnok, Nehem generális ekkor szólított fegyverbe 15 ezer vlachot, és azzal indokolta az általános mozgósítást, hogy a kurucok ki akarják irtani a németekkel együtt mind a horvátokat, mind a szerbeket.

73 A kurucok szlavóniai terveiből a parancsnokok között kirobbant ellentétek miatt

74 nem lett semmi. Az egyedül maradt Hellenpront János Virovitica kirablása 88 A vlachokhoz Perjés, 1965.76-78.p. 89 Kollareck János naplója.In:Rákóczi tükör.l.Bp.1973.452. és 455-456.p. 70 Szita László:Baranya népeinek pusztulása a 18.század elején. BH 1974/1975. Szerk.: Szita László. Pécs, 1975. 101. p.23.jegyzet. 71 Archívum Rakoczianum l.1973.338.p. . 72 A pécsi tragédiát megörökítő levéltöredóket közli Szita László BH1974/1975.104.p. 73 Kollareck János, 1973.454-455.p. 74 Hellepront János ezeres kapitány levele Károlyi Sándornak. Közli Bánkuti lmre:Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban (1703-1711) In Tanulmányok Tolna megye történetéből. IV. Szerk.: Puskás Attila. Szekszárd, 1969.89.p.