Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

alatti Gerencs pusztáról írja I. Lipótnak, hogy amerre vonultak, csak fűvel benőtt, égett falvakat találtak.

60 Újabb veszedelmet hozott a táj népére, hogy 1686. december közepén a pécsi körzeti parancsnok utasítására Noirmarques márki tett kísérletet Szigetvár elfoglalására, de erejéből csak a város felógetésére ós a környék további pusztítására futotta.

61 A következő évben ismét a hadak útjába került a falvak rejőző népe. Az 1687. augusztus 12-i nagyharsányi győzelem

62 után, augusztus 15-én Dünnewald tábornok indult 13 ezreddel nyugat felé, és Barcsnál hajóhídon átkelve a Dráván, a szlavóniai Turanovácnál találkozott Erdődy horvát bán csapataival. A török haderőt a magyarországi sorozatos vereségek annyira demoralizálták, hogy Dünnewald csapatai sehol sem találtak komoly ellenállásra. Az ősz folyamán egész Szlavónia felszabadult, november 25-én pedig a lakosság letette a hűségesküt a Habsburgok előtt,

63 A Dráva déli oldaláról nem fenyegette ezután közvetlenül háborús veszély a somogyi ós baranyai falvakat, de tájunk 1688. április ós 1689. február között, Szigetvár blokádja idején hadszíntér volt még. A vár körül épített állásokra ós műszaki berendezésekre támaszkodó ostromlók, valamint az éhség és a kemény tél által megtört védők február 13-án adták át a várat az ostromot irányító gróf Vecchi alezredesnek.

64 Hazánk és az észak-balkáni területek felszabadításával járó háborúk révén felvonulási területté vált a Dráva-völgy. A vízmenti lakosság az átkelőhelyek közelében, Révfalun, Sztárán, Szentmártonban rengeteget szenvedett, amíg segített a nehéz katonai felszerelések ki- és berakásánál, a vizén való átszállításnál.

65 Az elszállásolás volt azonban a jobbágy leggyűlöltebb terhe, mert az anyagiakon kívül súlyos erkölcsi károkat is okozott a lakosságnak. A törvény a szállásadó jobbágyot napi 1 font (0.45 kg) hús, 2 font kenyér adására kötelezte, de neki kellett biztosítania a katona sóját, tüzelőjét, világítását is. Ha nem tudott eleget tenni a követelményeknek, akkor a fegyverükben bizakodó katonák pokollá tették életét, törtek, zúztak lakásában.

66 „Népeink pusztulva vannak... - írja baranyai források alapján Szita László - őrjöngő és rideg altisztek (furiosi et rigidi officiates subordinati) az helységekben börtönnel és korbáccsal, mint állatokat kezelnek, semmi rendűt nem kímélve, tisztviselőket sem."

67 A felszabadító háborúk nyomán kibontakozó nyomorúság és kiszolgáltatottság 60 A délkelet-dunántúli események áttekintéséhez Nagy Lajos:Az 1686-1687.évi hadjárat.In:Budától Belgrádig.Vál.dokumentumok az 1686-1688.évi török ellenes hadjáratok történetéhez.Szerk. és a vonatkozó forrrásokat válogatta Szita László.Pécs, 1987. 15-51 .p. 61 Sugár,1983.173. p. 62 Részletes leírásához Budától Belgrádig, 1987.34-42.p. 63 Sugár,1983.192-193.p. 64 Sugár,1983.220-223.és 225-227.p. 65 Az érintkezés békés körülményeihez Hoblik,1832.11.19.p. 66 Taubert Ernő:A katonaság elszállásolása és ellátása Somogy vármegyében a 18.század első felében.Pécs,1928.Specimina dissertationum Facultatis...4.sz.11.p. Szita László:Baranya népe a Rákóczi-szabadságharc idején.In: A Rákóczi-kori kutatások újabb eredményei.Szerk.:T.Mérey Klára és Péczely László.Pécs,1974.102.p.