Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

Az ismert búvóhelyek között talán a legrégibb az áthatolhatatlan berkek és ingoványok között megbújó Iszrói-sziget Drávaszabolcs közelében. Területe 19. század eleji hivatalos adatok szerint „Földgyeivel, Réttyeivel és körülötte lévő Berkeivel, mellyekkel a Természet bé kerített..." 18 holdat tett ki. Olasz technológiával épített templomába jártak a török időkben a Dráva két oldalának hontalan kálvinistái.

55 Iszró menekülő népe az oszrói erdőtől védett Várszigetre került, amely a rác futás idején a környék népének oltalmul, 1849-ben pedig Kossá Dániel népfelkelőinek gyülekezőhelyül szolgált.

56 Az erdők életet, értéket megőrző szerepéről vall 1744-ben, az akkor már 56 éves, kisszentmártoni Konczos Sámuel, aki idős édesapjától, a „török ellen fegyvert viselő hajdúiul" hallotta, hogy ha korosi Kigyós és Nagy Hegy nevű erdőkben magokat vehették, annyiban tartották, mintha valamely erős várban szaladtak... volna".

57 Ugyanebben az anyagban arról beszél a 80 esztendős, bogádi Herceg János, hogy veremben fogott vadak húsa volt a bujdosók eledele.

58 Amikor a 18. század végén újabb, szörnyű csapás zúdul e táj népére, legnagyobb részt üres falvakat talál, mert a magyar lakosság a török időkben próbált menedékhelyekre, a horvát pedig a saját határukban is megtalálható rejtekhelyeiken kívül esetleg a Dráván túli rokonokhoz húzódott. A most következő évtizedekben azonban tartósan sehol sincs biztonság a Dráva-völgyében. A háború stratégái a szükségletnek megfelelően hol az egyik, hol a másik oldalra zúdítják a háború veszedelmét. A török alóli felszabadító harcok előkészítő hadműveletei póládul a Dráva-Száva közén már 1684-ben elkezdődtek. A skót Leslie tábornok parancsnoksága alatt magyar ós horvát könnyű lovasok, császári dragonyosok nyomultak a Drávával párhuzamos útvonalon Eszék felé. Török részről ekkor a Bécs sikertelen ostromából hazatérő akindzsik égették a drávai tájat. 1686 őszén a mi tájunkat is elérték a felszabadító háborúk. Badeni Lajos őrgróf Simontornya elfoglalása után, nagy kerülővel, a „tolnai és baranyai" vadonon keresztül törve október 6-án érkezett 6 lovas és 6 gyalogos ezred élén Barcshoz, hogy itt találkozzék Schárffenberg tábornok szlavóniai egységeivel, majd meginduljon Pécs ós Siklós elfoglalására. Az egyesült csapatok a még török kézen lévő Szigetvárt délről elkerülve haladtak céljuk felé.

59 Badeni Lajos az Endrőc BóvebbervKiss Géza: Az ormánsági szakrális építmények metamorfózisa a Türelmi Rendelet utáni évtizedekben.Pécsi Akadémiai Bizottság-Veszprémi Akadémiai Bizottság (PAB-VEAB)ért. 1986. 143-145. p. 56 A meneküléshez Baksay SándorSzederindák.Vál.művek születésének 150.évfordulójára. Bp, 1982.342-345. p.A Várszigethez Andrássy Antal:Noszlopy Gáspár Somogy megye kormánybiztosának irataid849. május-augusztus.In:Baranyai Helytörténetírás (BH)1973. Szerk.: Szita László Pécs. 1973.265. p. 57 BML PAK VU.Fisk.ir.1806.lnquisitiones 54/1744. 58 BML U0.1743 ezen gödrök nem határjelek...de ollasok,amelyekben...körösztény lakosok.vad sörtvélleseknek lévén sokaság... fő képpen erdei disnókat fognyi szoktanak..." Vö:HoferTamásiadfogó vermek a töröknek hódolt Baranyában.Ethnographia,1957.346-349.p. 59 A találkozások leírásához Sugár István:Lehanyatlik a török félhold.Bp.1983.167.p.