Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)
HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szita László: A pécsi szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom újjászervezése a szerb megszállás és az ellenforradalmi rendszer bevonulása utáni időszakban
végződött, amely az uj vezetőség tekintélyét újra megerősiteffe. 3 69 A megerősödött szociáldemokrata szervezetek, a szakszervezeti munka fellendülése ez,iés a helyi munkásmozgalmat általánosélénküléshez vezették. A bérmozgalmakban, a sűrűsödő sztrájkokban, mind szembetűnőbbé vált a tudatos szervező erőnek, a párt és szakszervezeti bizottságnak a szerepe. A Munkás a nehéz gazdasági helyzetre, a „fennálló antidemokratikus viszonyokra" és a „munkaadói értetlenségre" hárította a felelősséget. Elsősorban azért, mert ez a vezetőség nem merte vállalni a sztrájkok hatósági következményeit, sokszor indokoltan, vagy máskor teljesen indokolatlanul féltve a „legális működés egyedüli célravezető" módját. Ebből következett ellentmondásos magatartása. A kisebb intenzitású sztrájkokat cserbenhaayfa. Máskor a „nagyobb veszélyekkel és következményekkel járó" sztrájkokat bátran vezette, megszervezve az összmunkás— ság szolidaritását. Igy történt ez a pécsi általános építőipari sztrájk idején is. A kenyérpari fást, a munkabéremelésf, a 9-10 órás munkaidő csökkentését követelő építőmunkásokat a vál lalkozók augusztusban kizárták. A részlegesen újrainduló munkálatokat a szakszervezeti bizottság utasítására beszüntették és megszervezték 1600 épitőmunkás álatalános sztrájkját. Szeptember 26-án a pártválasztmány és az összbizalmi testület határozatot hozott, amelyben a pécsi munkásság szolidaritásáról biztosította az épifŐmunkásokat. E rendkívüli erkölcsi és jól megszervezett anyagi támogatás az építőipari munkások 60 napos mozgalmát az év legjelentékenyebb heiyi sztrájkjává avatta, amelyben nemcsak egy szakma, hanem valamennyi helyi párt- és szakszervezeti csoport törekvése jutott kifejezésre. 170 A párt és szakszervezetek, helyi csoportok, szakosztályok, befizefohelyek stb. igen jó teret jelentettek a baloldali munkások agitációjára. Mind több jel mutatott arra, hogy a választásokat követő időben az uj szervezetekben a baloldali erők aktivizálódtak. Az ál lamrendó'rség pécsi kapitánya összefoglaló jelentése az 1922. évről — amelyben kivételesen mértéktartó és mentes a túlzásoktól — megállapította, hogy „...az uj szervezetek sem mentesek a destruktív iránytól..." Ennek következtében 11 gyűlést és négy szakszervezetet betiltott 171 Egyre gyakoribbá vált a baloldali vezetők internálása. Junius 14-én Schá'ffer Jánost, a vasasi helyi csoport elnökét ítélték el, 172 21-én Fischer Józsefet, a kereskedelmi alkalmazottak szakosztályának vezetőjét internálták. Julius 30-ra tervezett pártgyülésf a rendőrség azért tiltotta be, mert „nem látta biztosítottnak, hogy ott a józan és nyugodt hang fog uralkodni..." A Munkás ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a törvénytelen tiltó határozatok „...az amúgy is agyoncsigázott kedélyeket a kirobbanáshoz viszik közelebb. . ." 173 Egymást követték a kiutasítások szeptemberben is. A Zalaegerszegre internált munkások hozzátartozóit 8 napi határidő után kiutasítással fenyegették. Ez ellen általában eréllyel lépett fel a párt,, de eredménytelelnül .^Ugyanakkor egy sor jelenség arra utalt, hogy erősödött az óhaj a jól kiépült szervezetekben a következetesebb, radikálisabb fellépésekért. A helyi párt- és szakszervezeti csoportokban kommunista agitáció indult. Augusztus közepén illegális csoport Mecsekszabolcson kézzel irott röplapokon tiltakozott a pótmüszakok ellen. A nyomozó csoport különösen azokra hívta fel a rendőrség és a hatóságok figyelmét, akik az 1918. évi pécsi katonai lázadásban aktivan részt vettek. Börtönbüntetésüket letöltve, a helyi csoportokban tevékenykedtek. Somogy és Vasas bányatelepen a helyi csoport vezetői
