Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szita László: A pécsi szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom újjászervezése a szerb megszállás és az ellenforradalmi rendszer bevonulása utáni időszakban

közül többen orosz fogságban voltak hosszabb ideig és „ezek magatartása agresszív

11

.

17

^ 4. vegyesdandár parancsnok jelentése szerint a sztrájkoló bányászok a proletárdiktatúrát éltették és vörös zászlóval vonultak. „Pécsett a nyílt utcán több vasmunkás és bányász az Infernacionálét énekelte." Pécsbányatelepen a helyi csoport jelentékeny része szembefordult a vezefőséggel

176

5oríts János bőrmunkást, egykori vörös szakaszparancsnokot kitiltották a bányatelepről (ahol egyébként bizalmi volf)

177

mert a „bányászság között szélsőséges agitációt folytatott azok gazdasági szervezetében, ahol erre tiltó rendelet volt. "178 Mindezek a jelenségek a párfvezefŐségef arra figyelmeztették, hogy a kiépített szervezeti hálózatot csak ugy tudják kézben tartani, ha vezetőket a reformista ufra szortiják. E célból szeptember-november között szemináriumokon oktatták Őket a parlamenti küzdelem jelentősége, a II. Internacionálé, az evolúciós fejlődés útja c. témakörben. Jónak látta a pártvezetőség a megyei pártértekezlet összehívását is, ahol félreérthetetlen reformista válaszokat adott. A beszámoló deklarálta, hogy a párt a II. Internacionálé alapján áll. Dick hangsúlyozta, hogy a „párt jövendő munkájában az egységességet kell biztosítani.." (Tudniillik, a kommunistákkal szemben. — Sz.L.) Esztergályos visszautasította a választások óta Pécsett a munkások egyes köreiben hangoztatott azon vádakat, „...hogy a központi pártvezetés és a parlamenti frakció gyenge, hogy az internáltak és emigráltak érdekében nem fejt ki eredményes és elegendő munkát.. Dick zárószava minden illúziót eloszlatott a pártvezefőség radikalizmusáról és arról, hogy a jól kiépített szervezetekkel bátor harcot indítanak. Kijelentette ugyanis, hogy ... alkalmazkodva az adott politikai viszonyokhoz kell a pártot és a szakszervezetet vezetni..."

180 Összefoglalva az 1921. augusztus 22. és az 1922. évi parlamenti választások között eltelt időszak fejlődését, látható, hogy a legális munkásmozgalom Baranyában igen nagy válságon ment keresztül. Az ellenforradalmi csapatok bevonulását követően a szervezetek élete megbénult. A mélypontról indult a szervezkedés. Az itt tapasztalt tömeges emigráció következtében, továbbá a bebörtönzések miatt legjobb vezetőitől megfosztott mozgalomban olyan vezetők tolták előre önmagukat, akik mindenáron a megegyezések hivei voltak. Nem riadtak vissza a mozgalom nyílt elárulásáról sem. Az ellenforradalmi hadsereg bevonulása előtt tárgyalásokba bocsátkoztak a legreakciósabb exponensekkel, A munkásságnak, lépésről lépésre kellett visszahódítania a nyílt jobboldali befolyás alatt álló szervezeteiben a vezetést. 1921 őszén már az is pozitívumnak számított, hogy olyan munkásvezetőket sikerült a szakszervezeti bizottságba és a helyi csoportokba juttatni, akik bár mérsékelt irányzat hívei, hajlandók az opportunizmusra, de gyakorlati tevékenységükben és publikált nyilatkozataikban, határozottan szemben álltak a munkásmozgalom ügyét eláruló vezetőkkel. 1921 telén és 1922 tavaszán a pécsi mozgalomba vissza jutott baloldali munkások és kommunisták újra megkezdhették tevékenységüket a közben sikeresen újjáépített szakszervezeti csoportokban és a pécsi szociáldemokrata pártszervezetben. 1922 márciusában a központi vezetőség által Pécsre küldött Vági István, ezekre a baloldali erőkre támaszkodva, jelentős sikerekre vezette a helyi