Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kovács András: Adatok a pécsi filoxéravész történetéhez

vész és a szőlő rövid idő múlva ismer megjavul".. Magyarázatul azt mondja, hogy „az eső és hó befolyásával képződött kenderszár lug, amint az a kenderáztatokban minden élőlényt kiöl, épp ugy, a szólő gyökeréhez érve, az azon élősködő bárminemű rovart, igy a phyloxérátis kipusztítja, de a szőlő fejlődésének nem árt. " 32 A filoxéra-bizottság kiküldött szakértői 1887. augusztus 18-án Csurgóban, Kis-Daindolban és Gyükésben,

33

szeptember 1-én Alsó-Gyükésben, Nagy-Daindolban, Bánomban és Postavölgyben is találtak filoxéra-fertőzéses szőlőket,

34 szeptember 15-én pedig Kis-Postavölgyben és Basamalomban.

35 A szeptember 18-i Pécsi Hírlap Összegezi: „negyven helyen van phyloxérás, összesen 2 hold 1319,3 négyszögölnyi" 36

Ekkor említik legelőször a szénkéneggel való védekezést.

37 Számszerűleg ugyan nem sok a cca 3 holdat kitevő fertőzött terület, annál súlyosabb azonban, hogy negyven helyen ütötte már fel fejét a pusztító vész. A Pécsi Szőlősgazdák Egyesülete, amely 1879-ben alakult — korábbi igen termékeny munkaprogramján túlmenően — a filoxéraveszéllyel kapcsolatban igen fontos feladatok meavalósitását tűzte ki célul. A filoxéravésszel kapcsolatban azonban ki akarta puhatolni, hogy az amerikai szőlővesszők közül melyek azok, amik pécsi éghajlatnak és talajviszonyoknak leginkább megfelelnek. Ezért filoxéramentes telepekről veszőket hozatott, amelyeket „illó' díj" mellett a szőlősgazdák között árusított. Hogy az eredmény biztos legyen, a szőlőveszőket saját munkavezetőjével ültettette el. Látta a filoxéra gyors terjedését és tudta azt, hogy a szénkéneggel való gyérítés bizonyult a legsikeresebbnek, mozgalmat indított egy Pécsett felállítandó szénkéngyár ügyében, mert amint ezt az Egyesületben hangsúlyozták, „ezzel nagy szállítási költséget lehetne megtakarítani, s a szénkéneg is mindig készenlétbe lenne, gyorsan lehetne a bajon segíteni." A filoxéravész mellett volt a pécsi szőlősgazdáknak még egy másik nagy sérelme, küzdelme: a termelő, a falusi borokkal szemben termését értékesíteni nem tudta. Ez onnan származott, hogy a pécsi borkereskedők a vidéki és a külföldi borkereskedőkkel összeköttetésben álltak, nem a pécsi bort vásárolták, hanem pécsi bor gyanánt a vidéki borokat árusították. Ezáltal a pécsi szőlősgazdák nemcsak károsultak, hanem a pécsi bor is veszített jó híréből. A Pécsi Szőlősgazdák Egyesülete tehát az adott helyzetben nagyon világosan látta a tennivalókat, s elsősorban nem a borkereskedelemből és az ipari-kereskedelmi tőkéből megtollasodott pécsi nagypolgárság érdekeit szolgálta, hanem javarészben középpolgári, iparosság és kisemberek érdekeiért szállt síkra. Az Egyesület határozatot hozott a pécsi borok értékesítésére. Ezért a külföldi borkereskedőket tájékoztatta a pécsi és vidéki borviszonyokról; elhatározták az évenként megrendezésre kerülő borvásárt is.

38 A Pécsi Hírlap 1889. július 18-i számában megjelent hír szerint: „a filoxéra tanyája a Makárban van" Pécs ilyen előkelő dűlőjében egyik szőlő tele van fíloxérával és semmiféle irtás vagy gyérítés nem történt rajtuk. Ilyen körülmények között aztán a többi szomszédos gazda hasztalan védekezik kézzel, lábbal a féreg ellen, mondja a híradás.