Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)
HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Adatok a baranyai parasztság helyzetéhez a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek alapján (1840-1847)
A közös legelőből fakadó sérelmek, az ország egyéb területéhez hasonlóban, a Baranya megyi jobbágyoknál is sok esetben előfordultak. Az 1836. évi VI. tc. 3. §-a lehetővé tette a legelőelkülönözést, amelynek célszerűségét külföldi , sőt elvétve hazai példák is alátámasztották. A törvény, amely lényegét tekintve az árutetmelés kibontakozásának és a polgári tulajdon kialakulásának irányába mutatott, a parasztok szemszögéből súlyos fogyatékosságoktól volt terhes. Tul alacsonyan szabta meg annak a legelőmenynyiségnek az alsó határát, amellyel a jobbágyok még kielégíthetők voltak. A földesuraknak részesedést biztosított oly helységekben is, ahol előzőleg nem éltek legeltetési jogukkal. Az arányosítás kulcsát a kislegelővel rendelkező falvakban sem a parasztok tényleges legelőszükségletére alapozta. Csupán úrbéres jobbágyoknak és zselléreknek biztosított járandóságot, mellőzve az egyéb jogállású parasztokat. „A meghatározandó mennyiségek kiadása után fennmaradó legelő minden esetben és mindenütt egyedül a földesurat illeti meg." A helységek többségében a földesurak a törvényeknek ezeket a fogyatékosságait saját hasznukra igyekeztek gyümölcsöztetni. A közgyűlési jegyzökönyvek ben nagyon gyakran fordulnak elo legelőéikülönözési ügyek. Ezek döntő többségükben valamelyik uradalom által kezdeményezett elkülönözési perből indulnak ki Az esetek egy részében azonban a jobbágyok kérik legelőik elhatárolását a földesúrétól. Ezt rendszerint az váltja ki, hogy a földesúr előzetesen legelőcsonkítást hajt végre. Varga község legelőjéből az uradalom 30 holdat kihasított. 14 Drávapal konyán az uradalom a parasztokat kitiltotta a legelőről. 15 Vajszló, Hidvég, Páprád lakói évenként szerződéses legelőt béreltek. Az uradalom kizárja őket a legelőről — addig amig felsőbb helyről nem szentesitik a szerződést, ugyanakkor a jobbágyokat kötelezi a szerződésből rájuk háruló kötelezettség betartására. Babarcon az uradalom nagyszámú birkát legeltet az ugar földeken és ez készteti a jobbágyokat az elkülönözés kérésére. Mivel a törvény nem határozza meg pontosan az egy telekre juttatandó legelőmennyiséget, ebből számtalan viszály keletkezett. Az uradalom ugyanis az elkülönözést fel akarta használni csaknem minden esetben földbirtokainak növelésére. Dályok helységben 12 holdban állapítják meg az egy telekre jutó legelőmennyiséget. Igy az eddig közösen használt 4976 hold legelőből 100 telkesjobbágy, 122 zsellér, a pap, a tanító és a jegyző' 1257 holdat kap, amig az uraság birtokában 3719 hold maradt. Nyarad, Mais községben egy telekre 6 hold legelőt állapítanak meg. Az uradalom azzal kényszeríti megegyezésre a parasztokat, hogy megfenyegeti őket, — ha nem egyeznek meg —, elárasztja birkával az egész területet. 16 Az üszögi uradalomhoz tartozó Szentmárton, Szentiván helységek legelő' elkülönözésében 8 hold jutott egy telekre. 17 Ugyanígy a siklósi uradalom Ráad (Rád) helységében is. Drávapal konyán 12 hold, Drávaszabolcson 9 hold 523 négyszögöl, Görcsönyben 6 hold, Tésenyben 5 és fél hold. A legelő elkülönözés igen sok esetben a jobbágyság ellenkezését váltotta ki, ilyen például Mais , és Nyárád esete. 18 A község lakóit eddig nem háborgatta az uradalom a közös legelőn. 1843-ban azután az elkülönözés végrehajtására kiküldött megyei választmány
