Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Adatok a baranyai parasztság helyzetéhez a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek alapján (1840-1847)

rábírja a parasztokat az elkülönözésre, olyan alapon, hogy telkenként 8 és fél holdat kapnak. A parasztok azonban csak azért egyeztek bele az elkülönözésbe, mert a választmány megijesztette ó'ket, hogy bár eddig az uradalomnak sem juhai, sem gulyái nem voltak a közös legeló'n, a jövőben előfordulhat, hogy lesznek s akkor azok szabadon legelhetnek az egész közös legeló'n és az ugaron. A megijedt jobbágyok így elfogadták az elkülönözés békés uton való megoldását. Később azonban, amikor sor került a területek felmérésére, elégedetlenkedni kezdenek, felmondják a megegyezést s évekig tartó per veszi kezdetét. Dályok helységben az uradalom egyszerűen kisajátítja a legelőt, — a parasztok szerint 600 holdat -, a megyei vizsgálat szerint 260 holdat. Mivel q vizsgálat szerint csak „idéglenes letiltásról" van szó, a megye nem érvényesítheti az 1836. évi X. tc. 3. §-át, ami a föld elvételére vonatkozik.

19 Az ügy „ideglenes" voltát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy évekig napirenden volt. Kórós helységben a jobbágyok lecsapoltak egy vízzel borított területet és legelőnek használták. 1839-ben az uradalom ezt elvette tőlük és más községnek adta — bérbe. Ha a kórósiak legeltetni akartak, marhánként 2 forintot kellett fizetniök.20 A siklósi uradalomhoz tartozó Kórós, Hegy, Szentmárton

21 Cun, Ráad (Rád), Drávaszabolcs, Drávapal konyak községekben 1843-ban a Helytartótanács helyben hagyta az elkülönözést. — Amikor Kóróson megjelentek a megye képviselői az elkülönözés kihirdetésére és végrehajtására, az egybegyűlt jobbágyok zúgolódni és szitkozódni kezdtek. Az egybegyűltek között több, a fent emiitett községekben lakó jobbágy is volt, igy a dolognak hamarosan híre terjedt. A jobbágyok nem voltak hajlandók kimenni a határba a kijelölt területek átvételére, s kijelentették, hogy határukat nem engedik elvenni, bármi történjen is.Amikor a bizottság felszólította a község bíráját, hogy mutasson jó példát s menjen velük a legelő átvételére, a bíró hajlandó lett volna . A tömeg azonban összetörte a kiküldött mérnök által levert cövekeket és széttiporták a határjeleket. A bizottság látva az ellenállást, néhány napig a községben maradt, hogy megvárja, míg a kedélyek lecsillapodnak, illetve agitálással eredményre jutnak. A várakozás azonban hiábavalónak bizonyult. Négy jobbágy ugyan behódolt, de ezeket a többiek veréssel, és gyujtogatássai fenyegették meg. A kedélyek nemhogy lecsillapodtak volna, hanem fokozódtak. Az ellenállásához csatlakoztak a környező községek is, s igy kb.3.000 ember tiltakozott. A jobbágyok még fegyvergyüjréssel is fenyegetőztek. — Amikor a megyei választmány látta, hogy eredményt semmiképpen sem tud elérni, fegyveres karhatalom igénybevételét kérte. A megyegyülés végzése alapján a mohácsi járásból, amely már amúgy is nagyon sokat panaszkodott, az állandóan ott tanyázó katonaság miatt, két osztály lovaskatonát küldenek az elégedetlenkedő községekbe.

22 Az uradalom nemförödve azzal, hogy intézkedései a jobbágyság elégedetlenségét váltja ki

T röviddel a történtek után Nagyharsány, Terehegy, Márfa, Viszló, Szerdahely, Kovácshida, Ipacsfa, Adorjás ellen is megindította a legelő el különözési úrbéri pert. A legelő elkül önözéssel kapcsolatos telekkimutatások alkalmával többször előfordul, hogy a régebbi úrbéri lajstrom és az elkül önözéskori lajstrom között