Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)
HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kardhordó Kálmán: Adatok a „Bóly és Sellye Földes Uradalom" reformkori történetéhez
Nem egy esetben büntetésnek tartják a házas vagy hazátlan zsellérség utáni robotmenynyiség kiszabását,„hogy az Apjafiaknak egymástól való elválása ritkábban történjen," 23 1836.eló'tt fél telek egymásközti megosztása esetén előfordult, hogy az uradalom avval fenyegetőzött: „Ha az illetó' visszafogadni az odadott fertályt nem akarta volna, az egész két fertály sessio el fog véteto'dnî s más alkalmas helybeli vagy idegen jobbágynak átadni. ' 24 1 836. után már nem ment ilyen könnyen. Kâkicsî 3/8 telkesek panasszal fordultak a Vármegyéhez a 6 napos „váló robot" miatt. Az uradalom a törvények értelmében nem tehetett mást, mint kinyilatkoztatta, hogy mindazok a 4/8 és 3/8 telkes jobbágyok, kik 1836. év eló'tt és mindeddig megosztozkodtak, a „jövő Úrbéri összeírásban ugy, mint megosztozott polgárok öszszeírassanak, és mint olyanok a reájuk jutott polgári telekektó'l megjáró napokat évenként kiszolgálni tartoznak, ezeken felül az eddig tőlük megkívánt hazátlan zselléri hat napi robotok kiszolgálásától jövendőre mentek maradjanak." 25 A telkek 1/4 alatti felosztása az 1832/36. évi V. törvénycikk 4. §-a szerint azonban továbbra sem volt engedélyezett..) Leginkább csak akkor engedte meg az uradalom a telek felosztását vagy egy részének eladását, ha nem volt más módja a jobbágynak adóssága rendezésére vagy jószágvásárlásra. A belső házhelynek ilyenkor is elég nagynak kellett lennie, hogy „minden zavar és tüz-veszedelem nélkül a szükséges épületek felállíttathassanak." Az osztásnak ugyanis a belső telki állományra is ki kellett terjednie. Az uradalom nem akart más földből házhelyet rendelkezésre bocsátani. Az 1790. évi országgyűlésen hozott 35. törvénycikk és ez alapján kiadott több királyi rendelet megengedte a földesuraknak, hogy azokat a jobbágyaikat, kík maguk hibájából kötelességeiket nem teljesíthetik, mint haszonvehetetleneket a földtől megfosszák, és az elbecsülf házat, telket más, alkalmas jobbágynak adják át. E törvény alapján a bólyi uradalom is hozott az uriszékén olyan határozatot, hogy a „vonyós marhával" nem rendelkező jobbágyok mivel „több esztendők olta semmi vagy tsak egyes vonyós marhákkal lévén ellátva, se az urbariális sem pedig a köz terheket el nem viseltetik", bizonyos határidőre a szükséges jószágot kötelesek beszerezni, ellenkező esetben a sessiót elvesztik, és azt „házuknak törvényes elbetsülése után, más alkalmas jobbágyoknak" adják át. A bólyi uradalomban 1833-ban Belvárdon 184/8 telkes, 2 2/8 telkes, Biriánban 1 6/8 telkes, 104/8 telkes, • 2 2/8 telkes, Lothárdon 46/8 telkes, 154/8 telkes, 72/8 telkes, Olaszon 44/8 telkes, 1 2/8 telkes jobbágynak egyátalján semmi igavonó jószága nem volt. 26 A sellyei uradalom tapolcai kerületében lévő Nagyfaluban 1837-ben öszszesen 114/8 telken elő 31 jobbágy jószágnélküliségénél a következő okokat említi a kerületi ispán:
