Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kardhordó Kálmán: Adatok a „Bóly és Sellye Földes Uradalom" reformkori történetéhez

sohasem volt 5-nek, adóssága míatt nincs 5-nek, szegénysége miatt nincs 3-nak, cselédtelen Tévén, 4-nek, eldöglött 3-nak és gyenge gazda lévén, l-nek nincs igavonója. 27 Ugyancsak a tapolcai kerületben 1845-ben 134 gazda közül 40 -nek nem volt Ígásállata, s igy az uradalom készpénzért volt kénytelen fuvarosokat fogadni. 1831-ben olaszi, belvárdi, birjání, lothárdi jobbágyok kibecsülésére került sor, mivel a kel ló' igásállattal nem rendelkeztek. A valamiféleképpen megüresedett telkek odaítélésnél ezért elsó'ként azok jöttek számításba, „kik a telekhez elegendő' marhával már is el vannak látva." További feltétel, hogy a „megveendő ház árát legalább fele részben azonnal le tudja fizetni az uraságnak."28Másik fele kamatra maradt. Zsellérház felét azonnal, felét egy év múlva kellett fizetni.) A harmincas évek elején az „epemirigy" következtében az elhagyott telkek száma rövid időre megnőtt. Amennyiben megfelelő jószággal, elegendő pénzzel rendelkező jobbágy nem jelentkezett a telekért, azt három esztendőre olyan feltétellel béreltette ki az uradalom, hogy a bérlő a robotkötelezttségét 30 krajcárral napját megváltja, a földekből megjáró kilencedet, tizedet természetben megadja, a köz adót pedig megfizeti. Amennyiben igy sem kellett, az elhagyott telek uradalmi kezelésre került. (Pl. 1833-ban a már 2 esztendő óta elhagyott komlói fél telket senki sem akarta elvállalni, ezért harmadába adta ki az uradalo. ) Már az 1836. évi törvények (mely többek között nem engedte meg, hogy árvák, örökösök esetén a sessiót ingyen elvegyék és másnak adják) meghozatala előtt a bólyi uradalom az elhalt telkét, házát olyan feltétellel adta át bérlőknek, hogy azt az árvák számára fenntartsák, a földet műveljék, az urbariális szolgáltatásokat megadják, az adót fizessék. Ha senki sem akarta a telket az árvák felnövéséig kezelni, akkor minden ahhoz tartozó épületet, felszerelést a h beli elöljárókkal történt felbecsülés után közárverés (kótyavetye) utján adták el, de csak igásállattal rendelkezőknek. (A beeredt pénz az uradalom árvapénztárába került kamatra az árvák felnövéséig.)Az árvák kisemmizése ennek ellenére se volt nehéz, mert a törvény a jobbágynak csaki addig biztosított örökös haszonvételt az úrbéri telken, míg az attól törvényesen megjáró kötelezettségeket telje siti. Márpedig az árvák „gyermeki korukban elégtelenek voltak a gazdátlan maradott polgári teleknek mivelésére és az attól tartozó szolgálatoknak tellyesitésére", s igy az uradalom nyugodtan átadhatta a sessiót a neki megfelelő kérelmezőnek, a későbbiek során a fent idézett módon nyugodtan érvelhetett.

29 A telkek számának növelésére csak a birtokrendezések során került sor. A növekedés mértékére hadd szolgáljon Kisasszonyfa helység telkeinek alakulása! Az 1767. véi rendezéskor: 1223/32 telek, 1796-ban: 175/8 telek, 1814-ben: 185/8 telek, 1837-ben: 206/8 telek felett rendelkeztek a jobbágyok.30 Más községek nem részesedtek ilyen mérvű növelésben. Legtöbbjük csak a bérlet valamilyen formájával élhetett, feltéve, ha jobbágyainak volt jószága és pénze az alkalmanként kínálkozó esetekben.