Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kardhordó Kálmán: Adatok a „Bóly és Sellye Földes Uradalom" reformkori történetéhez

sohasem volt 5-nek, adóssága míatt nincs 5-nek, szegénysége miatt nincs 3-nak, cselédtelen Tévén, 4-nek, eldöglött 3-nak és gyenge gazda lévén, l-nek nincs iga­vonója. 27 Ugyancsak a tapolcai kerületben 1845-ben 134 gazda közül 40 -nek nem volt Ígásállata, s igy az uradalom készpénzért volt kénytelen fuvarosokat fogad­ni. 1831-ben olaszi, belvárdi, birjání, lothárdi jobbágyok kibecsülésére került sor, mivel a kel ló' igásállattal nem rendelkeztek. A valamiféleképpen megüresedett telkek odaítélésnél ezért elsó'ként azok jöttek számításba, „kik a telekhez elegendő' marhával már is el vannak látva." További feltétel, hogy a „megveendő ház árát legalább fele részben azonnal le tudja fizetni az uraságnak."28Másik fele kamatra maradt. Zsellérház felét azon­nal, felét egy év múlva kellett fizetni.) A harmincas évek elején az „epemirigy" következtében az elhagyott telkek száma rövid időre megnőtt. Amennyiben megfelelő jószággal, elegendő pénzzel rendelkező jobbágy nem jelentkezett a telekért, azt három esztendőre olyan fel­tétellel béreltette ki az uradalom, hogy a bérlő a robotkötelezttségét 30 kraj­cárral napját megváltja, a földekből megjáró kilencedet, tizedet természet­ben megadja, a köz adót pedig megfizeti. Amennyiben igy sem kellett, az elhagyott telek uradalmi kezelésre került. (Pl. 1833-ban a már 2 esztendő óta elhagyott komlói fél telket senki sem akar­ta elvállalni, ezért harmadába adta ki az uradalo. ) Már az 1836. évi törvények (mely többek között nem engedte meg, hogy árvák, örökösök esetén a sessiót ingyen elvegyék és másnak adják) meghozata­la előtt a bólyi uradalom az elhalt telkét, házát olyan feltétellel adta át bér­lőknek, hogy azt az árvák számára fenntartsák, a földet műveljék, az urbariá­lis szolgáltatásokat megadják, az adót fizessék. Ha senki sem akarta a telket az árvák felnövéséig kezelni, akkor minden ahhoz tartozó épületet, felszerelést a h beli elöljárókkal történt felbecsülés után közárverés (kótyavetye) utján adták el, de csak igásállattal rendelkezőknek. (A beeredt pénz az uradalom árvapénztárá­ba került kamatra az árvák felnövéséig.)Az árvák kisemmizése ennek ellenére se volt nehéz, mert a törvény a jobbágynak csaki addig biztosított örökös haszon­vételt az úrbéri telken, míg az attól törvényesen megjáró kötelezettségeket telje siti. Márpedig az árvák „gyermeki korukban elégtelenek voltak a gazdátlan maradott polgári teleknek mivelésére és az attól tartozó szolgálatoknak tellye­sitésére", s igy az uradalom nyugodtan átadhatta a sessiót a neki megfelelő ké­relmezőnek, a későbbiek során a fent idézett módon nyugodtan érvelhetett. 29 A telkek számának növelésére csak a birtokrendezések során került sor. A növekedés mértékére hadd szolgáljon Kisasszonyfa helység telkeinek alakulása! Az 1767. véi rendezéskor: 1223/32 telek, 1796-ban: 175/8 telek, 1814-ben: 185/8 telek, 1837-ben: 206/8 telek felett rendelkeztek a jobbágyok.30 Más községek nem részesedtek ilyen mérvű növelésben. Legtöbbjük csak a bérlet valamilyen formájával élhetett, feltéve, ha jobbágyainak volt jószága és pénze az alkalmanként kínálkozó esetekben.

Next

/
Thumbnails
Contents