Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Baranya megye községeinek feudális-kori pecsétéi

mind a magok mind némely alattomos barátjaiknak a hamisságaikat védelmezik pecséttel, igy az igazat le és külön tagadják — azért is zárattasson a helység ládájában és a 6 Esküdtek jelenlétekben hi telezetessen a dolog vele.

1,3 E levélből is látható a községi pecsétnek fontos hitelesítő' szerepe volt. A Batthyány uradalomban különösen fontos jelentőséget tulajdonítottak a pecséteknek. Mint majd látni fogjuk az uradalomnak képzett vésnöke volt és hosszú idó'n keresztül ez, vagy ezek a mesterek készítették el a legtöbb falu pecsétnyomóját. Az uradalom utasítására a falvak bíróinak a pecsétről és annak változásáról a bírói számadás elkészítésekor évró'l évre jelentést kellett tenni. 1730-tól 1847-ig pl. a komlói biró minden évben jelenti, hogy a pecsét változatlan, ugyanakkor azt is, mennyi volt az évi pecsétviasz használat. Amikor a biróválasztás utján uj biró került a falu élére, a hivatalátadás során a régi bírónak jegyzőkönyvileg lékel lett számolni a helység ládájáról, a község pénzéró'l, a pecsétnyomőról, a pecsétviaszról és a papirosokról. 4 Feltételezhetően más uralmaknál is ez volt a szabály. Az a tény viszont, hogy a pecsét változását jelenteni kellett, azt bizonyítja, hogy az uradalom számontartotta ezeket és hivatalos bizonyító eró't, jelentó'séget tulajdonított neki! Köriratának szövegét, a szöveg nyelvét, a pecsétkép rajzolatát semmisem szabályozta

. Elsó' időben a hangsúly a rajzolaton volt. Mivel a falvak lakosságának nagy többsége ekkor még írástudatlan, a köriratot nem tudták elolvasni, igy a falut a pecsétkép határozta meg. Ezért ezekbe olyan jel került, mely a településre jellegzetesnek számított. Erró'l a jellegzetességről lehet a falut felismerni és megkülönböztetni. Csakhogy a legtöbb feudáliskori falura a mezőgazdaság volt jellemző'. Igy a nyomókba sokszor azonos jelek kerültek. (Eke, csoroszlya, kasza kapa, cséphadaró,átkötött búzakalász stb.) Ennek ellenére ezt a pár jelet elég változatosan lehet használni és a csaknem félezer ismert baranyai pecsétnyomó közül (falvak többször is megváltoztatták pecsétjüket) mindössze 20-30 teljesen egyforma található. A legtöbb helyen valóban speciális jellegzetességet is bevéstek (pl. komló, dohány, szólő, gyümölcs, erdő', hegy stb.). A körirat elsó' idó'ben latin nyelvű. Ezen fóleg a telepítések változtattak sokat. A magyar a német vagy a délszláv lakosság csak a saját nyelvét beszélte. Ezért ettó'l kezdve egyre gyakoribbak a magyar, német és horvát köriratu pecsétek. A legkevésbé fontos köriratban a készülés évszáma volt, a legfontosabb a falu státusának feltüntetése, hisz ebben jelentó's külömbség lehetett. A Pagus csak egyszerű falut jelentett, az oppidum már lényegesen fontosabbat rangosabbat: mezővárost. A mezővárosok (pl. Mohács, Siklós, Dunaszekcsó', Mágocs stb.) büszkén tüntették föl a rangosabb státust jelentő' oppidum szót. Példák a küló'nbözó' nyelvű és fajta pecsétekre: magyar nyelvű: SZAKAL FALU PETCSETYE német nyelvű: GEMEINDE INSIGEL TOBOKO 1850 (Doboka) délszláv pecsét: SELO KATOLY 1769 latin nyelvű: SIGILLVM PAGI KÖLKED 172X vegyes: SIGILL PAGI MAGYAR HIDAS 1737 mezővárosi: SIGILLVM OPPIDI SIKLÓS A pecsétek tömeges megjelenése az 1920-as évekkel kezdó'dik. Erre az idó're végetérnek a háborús, zavaros esztendó'k, a török, császári kuruc, rác-du-