Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Baranya megye községeinek feudális-kori pecsétéi

ha volt is ilyen, ma már csak feltételezésekben lehet erről beszélni. A török berendezkedése után az élet nagyjából visszatért a régi kerékvágásba. A kis baranyai falvaknak természetesen más volt akkor a jogi helyzetünk, mint az alföld! mezővárosoknak, a helyi önkormányzat valamilyen formájának azonban mégis ki kellett alakuni, hisz a török, közigazgatási, jogi, gazdasági vonalon nap mint nap érintkezett a lakossággal. Ilyen esetben a községben választott elöljáróival kellett kapcsolatban lenniük. Utasításaikat annak adták ki, vitás eseteknél az képviselte a falut. Ebben az esetben a falu vezetője — a biró — hivatalos képviselőnek számított s ha valamit az ügyek lefolyásakor irásbalcellett foglalni, ehhez (a hitelesítéshez) hozzátartozott az aláírás és a pecsét is. A pecsétnek ezért a török időkben éppen olyan bizonyító ereje volt, mint azeló'tt. A kérdés az, hogy ezt a török mennyiben fogadta el és tartotta be? Éppen annyira mint azelőtt a magyar földesúr! Ezt támasztja alá a török időből megmaradt két községi pecsét lenyomata is. Mindkettő' későbbi iraton található, a rajtáiévá' évszám azonban utal a vésés iedejére. Hernádfa pecsétje a körirat tanúsága szerint 1671-ben készült, Viszi óé (ma Diósviszló) 1607-es keltezésű. Dunaszekcső pecsétje 1710-ben készült, de pecsétképében olyan jel is látható, mely a török időre utal. A falu képe feletti dombon álló vár tornyán félhold látható. Kevés a valószínűsége annak, hogy 1710-ben a vár tornyán ez még megtalálható vojt. Az sem valószínű, hogy az eró'dités átvészelte a török idó1<et. A legvalószínűbb, hogy ezt a pecsétet egy elkopott, vagy elveszett korábbiról, török idolról való eredetiről, vagy az eredeti nyomatáról készítették. A félholdnak 1710-ben már nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Más községek pecsétjeiben is előfordulnak olyan jelek, melyek a török időkre utalnak, de a XVII

I-XIX. században mür csak dísznek, helykitöltő jemek számítanak. (Pl. Harkány

). A XVIII. században, ahogy a kuruc háborúk, a rácdulás után a helyzet konszolidálódott, a falvak helyi közigazgatása is egyre nagyobb szerepet kapott. El is készült ebben az időben csaknem minden falu hivatalos pecsétje. Természetesen szerepük nem sokban változott a török időktől. Az uj földesúr szemében sem jelentett többet a falusi elöljáróság, mint amennyit a régi török földesurnái jelentett. Az ő szubjektív véleményére és indulataira volt bízva a hivatalos falusi pecsét hatékonysága. Végtére azonban szerepe kölcsönös volt. A földesúr is arra törekedett, hogy a falusi elöljáróság helyi tekintély legyen, hisz ez a békesség, a földesúri szolgáltatás legbiztosabb záloga volt.A bíró és az elöljáróság pecsétes írását ezért elfogadták, hitelesnek számított. Hangsúlyoznunk kell, hogy minden a földesúr szubjektív indulatain függött, sem rendelet, sem utasítás nem található, melyek elrendelték, vagy szabályozták volna a viaszpecsétnyomók készítését, illetve használatát. Feltételezhetően elvesztek az ilyen jellegű iratok.. Mivel a megyében uradalmi jellegű anyag csak elvétve maradt meg, kevés a valószínűsége annak, hogy ilyen utasítás előkerüljön. Pedig a pecséthasználat vitára is adhatott okot. Ezt támasztja alá a Szilágyi jobbágyok panaszlevele a pécsváradi uriszékhez, melyben a helyi biró visszaéléseire panaszkodnak. A levél sajnos év nélküli, de az első pontban az 1831. és 1832. évre hivatkoznak, valószínű tehát, hogy azokból az évekből való. A szilágyi lakosok nevéhez 15 személy által aláirt levét 8. pontjában a következőt írják: "Petsetnyomó a birok kezeiktül vétessen el; mert a birok