Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Taksonyi József: Adatok Baranya megye és Pécs XVI-XVII. sz. történetéhez A „PÉCSI MEMORIALE"

hazy Pá! nádortól, 1668. július 31-én Kismartonba irt levelében, a koppányi és simontornyai rác jobbágyok számára, a kóborló szabad katonák — törökök és magyarok — rablásai miatt. "Jószágunknak már egy tizede sincs meg, azt mind elhajtották, a lakósok is elmentek, kikben három ház vagyon, kiben csak kettő' vagy egy sem" A közállapotok bizonytalanságát ugyanakkor súlyosbítja a török adózási rendszer, amit még tetéz, hogy ugyanazon néptől a király és a földesurak — egyháziak és világiak — is szednek adót. A harács, a 9-ed, 10-ed, 30-ad mellett kirívóbb török adó a menyasszony, az özvegyasszony, a szökött és „hótt" ember utáni adó, minden termés, de a parlag adója, hegyvám és minden illeték, a csulos (djulos), azaz paptartás utáni adó. Állandó a robotmunka, gyerekek és felnó'ttek elrablása. Sok millió akcse úszott el az adószedó'k, adóbérló'k kezén, de még több millió gurus és vér ömlött a szultán "bódogságos küszöbéhez", a Divanhoz. A török mellett a keresztény földesúr is behajtotta a szolgáltatások különböző' fajtáit. Igy a Duna melletti községek hallal is adóztak, általában a kifogott halmennyiség felével. A bátaiak adóba vitték a „pisces hebdomadales"-t a "hetes halat", vegyis hetenkint, valószínű péntekre. A „szerhalar" felváltva szolgáltatták be, "szerjárás" szerint, ahogy sorra került; 8 vizát is kellett évente beszolgáltatniuk, ezek a vizafogó gátaknál kerültek hálóba. Mindezt Zrínyi csáktornyai udvarába szolgáltatták, mégpedig „sine certo modo atque numero", azaz annyit és akkor, amennyit és amikor Zrínyi megparancsolta. A szigeti vár fenntartására Zrínyi lefoglalta a Babócsától Dunaföldvárig húzódó területeket, közte egész Sárközt, és adóztatta is. Szigetvár eleste után a török volt itt is az úr, de urának mondta magát a pécsi, a váci püspök, a szekszárdi és bátai apát, a Nyulakszigetl apácák, Nádasdy Tamás nádor és egy sereg kancellári irnok, akik az udvarnál könnyen szereztek birtoklevelet megszállás alatti területekre. Sárköz középtáján volt Ete város és még kb. 30 falu Szekszárd és Báta közt. Adóztak a töröknek, a királynak, földesúrnak, és rájuk küldte vitézeit a nádor is, végrehajtója, Balogh Tamás vezetésével. Ahogy Veresmarty, bátai apát, elitéló'leg idézi, a behajtások sanctiója volt: 11 Marhátokat kapatom, magatokat hozatom, tömlöcben tartom, vasban dolgoztatom". Veresmarty könyveket küldött bátai jobbágyainak, Balogh Tamás azonban 150 Ft-t és egy gránátpiros dolmányt kért urának, de még egy embert is elvitt megkötözve túsznak, „Ebben az évben — írják az eteiek — 6 végvári csapat látogatott meg bennünket. Kifizettünk 525 Ft-t, elvittek 3 istamét mentét, rá 5 ezüst horgot, 4 köpent, két jó féket, két jó ruhára való istamét posztót és még ökreink nagy részét is elhajtották". De Balogh Tamás megfenyegette ó'ket: "Ha meg nem sarcolnak neki, azt az embert megsüti". "Ennyi fizetést nem győzünk - panaszolják az eteiek — elpusztul a város, el kell róla futnunk és pusztán kell hagyni a várost". Valóban a 17. sz. második felétó'l Ete neve csak mint pusztaság szerepel már

f eltűntek a környék többi lakott helyei is,a vidéket ellepte a mocsár és hullámzó nádtenger, és a morotvák közt, a széltó'l összehordott dombok, garmadák lábánál itt-ott emelkedett ki Várdomb, Decs, Pilis és Báta.

13 Lakható helyek a városok, de Mohács is "legnagyobb részt puszta és beépítetlen, régen talán jól lakott helység volt, ahogy ez az egyes kó'rakásokból / régi épületekből és rombadölt templomokból látható" - írja Ottendorf Henrik utazó.

14 De nagyjából ilyen Tolna, Paks, Dunaföldvár és Szekszárd is, amelyet