Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

FORRÁS ISMERTETÉSEK - Katona Imre: A Zsolnay-eozin kialakulása a korabeli dokumentumok tükrében

Meg jegyezzük azonban, hogy az Iparművészeti Társulat 1891. évi tárlatán Zsolnay ismét szerepelt fémmázas kerámiáival. Tehát a dokumentumokból világos, hogy Zsolnaynak ebben az évben ez már a második - és idó'ben sem a legelső rouge flambé bemutatója. Érthető, ha Zsolnay szereplése Warthát szemlátomást nyugtalanítja. Ezt tükrözi a Zsolnay Vilmoshoz 1891. évi december 18-án keltezett levele, melyben az Iparművészeti Társulat ezévi kiállításáról és annak rágyakorolt hatásáról számol be rendkívül plasztikusan "Az Ön által kiállított csodálatosan szép darabok agyonütnek a környezetükben mindent! Fischer siralmas gyártmányaira ránézni ís rossz! Egészen izgatott lettem, - írja Zsolnayhoz - amikor megláttam az On piros-szinü darabjait, és mindjárt tudni akartam ezek készítésének bonyolult mikéntjét!" 1892. márciusában Zsolnayhoz írott levelében - többek között - ezeket olvashatjuk: "Bárcsak Pesten lenne az On gyára, hogy együtt dolgozhatnánk! Levelezés utján nehéz közös kísérleteket folytatni." Majd ezt írja: "Az eozin ráégetését az On nehezen olvadó máza akadályozza, mivel az olvadáshoz szükséges magas hőfoknál kiválik a gázból a szén és akadályozza a megfelelő szinezodést. Végezze kérem a következő kísérletet: a rézkovával bevont darabot, a muffola bemelegítésétől számított 1/4 órányi hevítés után emelje ki és kefélje le a rézkovaréteget, melynek az edényre ráolvadni nem szabad. Ezek után tegye vissza a tárgyat a muffolába és redukáló gázlángon égesse vörösre. A bevonó felület eltávolítása után, könnyebb a folyamatot megfigyelni. A leghelyesebb azonban a lágyabb perzsa, vagy bóraxmáz alkalmazása." Tehát a valóságban szó sincs sem ekkor, sem később a magas tűzben égetett flambéról, mint ezt Fíttler Kamii a Művészi Ipar 1892. 192. oldalán "A Magyar Iparművészeti Társulat 1892-ik évi karácsonyi tárlata" c. cikkében propagálta ország-világnak: Keramikusaink közül Zsolnay Vilmos és Fischer J. vettek részt a tárlatban. Az utóbbi ujabb érdemeket szerez magának a hazai ipar körül, hogy újból berendezett budapesti gyárában a rendkívül olcsóságu nyomtatott ornamentikával díszített porczellán árut is kultiválja és igy ezreket tart itthon, melyek ezelőtt a külföldre vándoroltak. Zsolnay a vasutak elhavazása miatt ugy szólván csak az utolsó pillanatban mutathatta be legújabb termékeit, a Wartha Vincze műegyetemi tanár útmutatásai nyomán készült és nagy tűzben, nem pedig moufle-ban égetett fémfényü flambé-it. A gyártmány még nem egészen tökéletes, a lüszter az általa bevont fölületeknek csak egyes részein sikerült, a szin földes, de ezek csak az első kísérletek és előállítási módszerük még koránt sincs megállapodva. Kétséget sem szenved, hogy már nagyobb földadatokat is megoldott érdemes készítőjük ez ujabb szép iparművészeti czikkek előállítási nehézségein is mihamarabb győzedelmeskedni fog, a mit különösen két okból szeretnék. Először, mert a sikerült részekről ítélve, a gyártmányok oly szépek lehetnek, hogy ország-világ fog rajtok kapni, másodszor és főkép pedig azért mert az előáll itási nehézségek tervezőjüket a nemesebb egyszerűségű formák kultiválására vitték, a mi egymagában véve is óriási érdem és nyereség." Ugyancsak tokos-kemencéről beszél a lüsztertechnikával kapcsolatban "Az agyagipar technológiája" c. 1892-ben megjelent könyvében (204-205. I.) "Végre csak futólagosan akarok megemlékezni a régi olasz rézlüszter előállításáról. Már SALVETAT kimutatta, hogy azon esetben, ha salétromsavas rézoxiddal áztatott papirost égetünk el valamely ónoxidos agyagedény mellett, a mikor a tokos