Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETIRÁS TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Baranya megye háromnegyedévszázados monográfiája

Várady nagy örömmel fogadta a közgyűlés határozatát. Ezt a közgyűléshez intézett külön levélben is megköszönte, hogy minden erkölcsi támogatást megad a tervbe vett monográfia megírásához, sőt anyagi segélyt is kilátásba helyezett. Levelében hangsúlyozta, hogy nemcsak a maga, hanem a kultúra nevében is kifejezi köszönetét a közgyűlésnek, mert a monográfia megírása közérdek, nem az Ő egyéni irói magánügye. A monográfia az egész vármegye történetét fogja tárgyalni, a legrégibb időktől a jelen korig meg fogja Örökíteni a jövő nemzedék számára. Ugyanebben a levelében Várady kifejezést adott annak is, hogy az erkölcsi támogatás mellett anyagi segítségre is szüksége van. Ha nem akarja a megye, hogy a monográfia megírása évtizedeket vegyen igénybe, hanem csak rövid pár évre terjedjen az anyaggyűjtés és a mü megírása, akkor erre pénzbeli támogatást kell biztosítania. Alig kezdett hozzá a források gyűjtéséhez, máris 500 forint kiadása volt, amely összeg budapesti útjaiból, iratbeszerzési, fordítási, másolási, levelezési, fényképezési kiadásaiból adódott. Kéri, hogy költségeire a megye utalja az 500 forintot, amely összeg felhasználásáról részletes elszámolást fog készíteni. Azért is vélte sürgősnek a kért összeg kiutalását, mert - mint szóvirágosan irta - küszöbön áll a megye államosítása, s "vájjon a sirba hanyatlott kihűlt szív, az elszálló szellem képes lesz-e az utódokat a megye története iránt lelkesülésre serkenteni és megörökítésére buzdítani?" 19 Alispáni félkérésre most Ís az állandó választmány készítette elő az 500 forintra vonatkozó kérelmet közgyűlési tárgyalásra. Az állandó választmány az 1890. évi október 13-án kelt közgyűlési határozat alapján hangsúlyozta, hogy a közgyűlés egyenlőre csak erkölcsi támogatását ígérte meg, anyagi segítségét pedig csak arra az időre helyezte kilátásba, ha a monográfia elkészül. A megye közgyűlése az állandó választmány javaslata szerint döntött, vagyis ragaszkodott a 471/1890. kgy. sz. határozathoz. A monográfia megírásához feltétlenül biztosítani akarta az erkölcsi támogatást, de az anyagi segítséggel csak akkor kívánt érdemben foglalkozni, ha már a szerző elkészítette a monográfiát és bemutatta a közgyűlésnek.

20 Négy év múlva azonban már több sikerrel járt Váradynak az a törekvése, hogy biztosítsa a megyénél a monográfia megírási és kiadási költségeit. Kérvényt nyújtott be ismét az alispánhoz, amelyben leírta, hogy már négy évet fordított kutatásra és adatgyűjtésre. Ezalatt az idő alatt nagymennyiségű forrásanyag gyűlt össze, meg kell tehát kezdeni ennek a feldolgozását, a megírás után pedig következik a nyomdábaadás. Ha a megye azt akarja, hogy a millenniumra megjelenjék e históriai és kultúrtörténeti munka, mielőbb el kell kezdeni a feldolgozást, amely mintegy másfél évet vesz igénybe. A monográfiát Várady ekkor még 640 nyomtatott oldalra tervezte és egy kötetben kívánta megjelentetni. Várady azt kérte, határozzon már most a megye pontosan és félreérthetetlenül, ha ővele akarja megíratni a monográfiát. Ebben az esetben konkrét megbízást kért a munka elkészítésére. Ha a megye küzgyülése ugy dönt, hogy vele íratja meg a müvet, ez kétféle módon mehet végbe: 1. A megye lesz a kiadó, s ebben az esetben Várady 3 000 forint szerzői és szerkesztői tiszteletdíj megállapítását kérte. 2. Ha a nyomdai kiadási költségeit is Váradyra bízza a megye, ebben az esetben a nyomdai költség a szükséges térképekkel és rajzokkal együtt 4 000 forintba kerül. Ha ő lesz a mü kiadója ís, szerzői tiszteletdíjakra és nyomdai költségekre összesen 6000 forint megszavazását kérte, s a még hiányzó 1000 forintra gyűjtési engedélyt kért a megyétől.

21