Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

OLVASÓKÖNYVÜNKBŐL - Okleveles források a XIII-XV. századból

Az anarchia pusztításait ól természetesen a jobbágyság szenvedett a legtöbbet. Az egymással ellenségeskedő urak elsősorban jobbágyaikon keresztül álltak bosszút egymáson. Gyakori a jobbágyfalvak, házak feldulása, elpusztítása, jobbágyok megölése, javaik elrablása. E pusztitások a másik, ellenséges birtokos gazdasági erejének csökkentését célozzák. Éppen a feudális anarchia viszonyai között fellépő munkaerőhiány teszi azonban lehetővé, hogy a század végére egységesülő jobb ágy osztály kivivja magának a szabad költözés 1298ban törvényben is szentesitett jogát. A szabad költözés jogának elismerése erősiti a városi, mezővárosi fejlődést is. A IV. Bélát követő királyok V. István (1270-72), IV. László (1272-1290) és III. András (1290-1301) képtelen az anarchikus erők megfékezésére. Néhány sikertelen kísérletük után erre csak a XIV. század elején, Károly Róbert uralkodása alatt kerül sor. A felvázolt alapvonások éppúgy jellemzik Baranya megyét, mint az egész országot. A közölt forrásanyag kizárólag Baranya megyei adatokat sorakoztat fel, melyek azonban általánosságban a korszak egész magyar történelmére is vonatkoztathatók. A IV. Béla várépítési és várépittetési tevékenysége Baranya megyére is kiterjedt. Egy 1249 évi oklevélből, melyben a várépitésre alkalmas Sársomlyó hegyet és az építendő vár ellátására a "baranyai várnépek földjéből kiszakiott" Harsányföldet egyik hűséges hívének, Miklós dubicsai ispánnak adományozza, tudomást szerzünk az ország védelmét szolgáló tudatos tevékenységéről. (4.) A nagyméretű birtokadományozások során felbomlik a királyi birtok, valamint a királyi vármegye szervezete. Erre a megyénkben is végbemenő folyamatra utal az atény, hogy akirály Harsányföldet a baranyai várnépek földjéből szakítja ki. Oklevelünk ezenkívül fontos eseménytörténeti utalásokat is tartalmaz a tatárokkal való Sajó-menti ütközetből (muhi csata), IV. Béla meneküléséről, a boszniai eretnekek leveréséről és a Frigyes elleni hadjáratról. Megismerjük belőle a birtok-határok megállapításának ekkori módszerét, ami tulajdonkép a helyszín pontos bejárását jelentette egy hiteles személy jelenlétében. IV. Béla oklevele átiratban maradt ránk, s több más oklevelet is magába foglal. Érdemes felfigyelnünk a IV. László oklevelében megjelenő tanácsnokokra. A király már nem egyedül dönt. Döntését megvitatja néhány főpappal, "főuraival és nemeseivel". Trónját az ő segítségükkel sikerül elnyernie az ellene forduló főurakkal szemben. A Harsányföld adományozásánál szereplő "várnépek" az oklevelekben a század végére egységesen "nobiles"-ként emlegetett réteg egyik alkotóeleme. Másik jelentős összetevője az azelőtt közösen birtokolt nemzetségi földek felosztása során létrejövő, kisebb birtokokkal rendelkező nemesség, mely egyúttal azt a védelmet is elveszti, amit a nemzetség jelentett számára. A felosztott birtokok további aprózódásával a réteg gazdasági ereje, befolyása is csökken. Az 1330-ból származó oklevelünk (megerősítve 1477-ben) ilyen birtok - megosztással foglalkozik. (11») Az Óvári (család birtokmegosztó oklevele azért is figyelmet érdemel,mert rávilágit a kialakuló rendkívül bonyolult birtokviszonyokra. Egyes falvakat megosztanak egymás között, másokat továbbra is közösen birtokolnak. Az Óvári testvérek esetében például közös marad néhány településen kivül a birtokhoz tartozó vár, vámok, erdők stb. A megosztásra került települések nem alkotnak egységes birtoktestet. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a XIV században, mikor a hatalmaskodásoknak már véget vet az erősödő központi hatalom, az oklevelek legsűrűbben szereplő témájává a határperek válnak. Az öröklődések folyamán a birtokviszonyok még zűrzavarosabbak lesznek. A hatalmaskodási ügyek a század 70-es éveitől, az anarchia teljes kibontakozásával jelentkeznek tömegesen forrásainkban. Baranyában Lőrinc fia Kemény, a Kórogyiak, Óváriak tartják félelemben egymást és a kisebb nemeseket. (4. -10. ) Az anarchia nemcsak a legerősebbek harcát jelenti egymással, hanem azokat az állandó belháborukat is, melyek szinte valamennyi birtokos közt kirobbannak, amennyiben az egyik nagyobb erővel rendelkezik a másiknál. A feudális anarchiában a nagybirtokosok nem vetik el a vagyongyarapítás korábbi formáját, a királyi adományt sem. A trónviszályok, a királyi hatalom ingatag állapota erre különösen jó lehetőségeket nyújt. Ily módon szerzi meg Kemény mester a kihalt Sinister Miklós dubicsai ispán családjának a királyra visszaszálló birtokát, Sársomlyót és a hozzátartozó településeket, egyéb adományokkal is kiegészitve. (4. )