Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

TANULMÁNYOK, FORRÁSISMERTETÉSEK - KOPASZ GÁBOR: A pécsváradi közalapítványi iratok

Termeltek dohányt tehát Baranyában is, s ez kitűnik már a XVIII. század utolsó évtize­deitől. Ez annál is érdekesebb, mert egyes pécsi kutatók a legutóbbi időkig azt az álláspon­tot képviselték, hogy Baranyában a lakosság nem foglalkozott dohánytermesztéssel a. máso­dik világháború végéig, hanem ezt az 1945. évi földreform során más vidékről ideérkezett telepesek honositották meg. Ezzel ellentétben a közalapitványi iratokban adatok találhatókar­ra, hogy már a XVIII. században dohánytermelés folyt a pécsváradi és mágocsi provizorá­tus, valamint a baksai kasznárság területén, s hogy a dohánytermesztéssel nemcsak az ura­dalmak, hanem a telkes jobbágyok is foglalkoztak. A pécsi kamarai hivatal szakszerű utasí­tásokat adott az uradalmaknak a leszedett dohánylevelek minőségi kezelésére. A pécsvá­radi tiszttartóság pedig a friss erdőirtási területet termékenyítésre kiadta a jobbágyoknak azzal, hogy kukoricával, burgonyával és dohánnyal vessék be és gondosan műveljék. A har­madik év végén az uraság aztán makkal vetette be, de a jobbágyok is vethettek még rá rozsot, amely aratásig árnyékot tartott a. kisarjadó tölgyfacsemetéknek és óvta őket a kiszáradástól. Látható tehát, hogy a közalapitványi gazdászati kerületben ezenkivül kukorica és burgo­nyatermesztéssel is foglalkozott a lakosság, sőt szőlőtermelő községekben uradalmi enge­déllyel urbariális telkeiken szőlőtelepitést is végezhettek. Bár szórványosan, de találhatók arra vonatkozóan is adatok, hogy a falusi lakosság kö­zött a XVIII. század második és a XIX. század első felében milyen iparosok éltek, vagy egy­egy fontosabb helységben milyen ipar létezett. A falvakban leggyakoribbak voltak azok a mesteremberek, akik a lakosság ruha és láb­beli szükségletét elégitették ki, vagy akik a gazdasági, vagy házi felszerelése előállításához javításához voltak nélkülözhetetlenek. Ilyenek voltak a csizmadiák, foltozó vargák, szabók, varrónők, kovácsok, bognárok, takácsok. A vajszlói uradalom községei a szövést háziipar­szerűen folytatták és a lakosság ruházatának jelentős részét maga állította elő. Voltak, olyan kézművesek, akik csak nagyobb helységekben, leginkább az uradalmak székhelyein működ­tek, nem pedig kint az uradalmi apróbb községekben. Vajszlón találunk többek között aszta­los és szürszabó mestert is; mindkettő házhelyet kért az uradalomtól, mivel véglegesen itt akart letelepedni. Nádasdon (Mecseknádasd), amely a török uralom után először a pécsváradi apátság bir­tokrésze volt és csak hosszú ideig tartó birtokper utján jutott a pécsi püspök birtokába, több ezer forintot érő üveghuta volt. A pécsváradi uradalomhoz tartozó Hird községben a mult század elején egy Lauer János nevü papírgyártó működött. 36/ Vasason kőszénbánya üzemelt, s jelentős mennyiségű irat tanúskodik arról, hogy üzemelését a pécsváradi tiszttartóság irá­nyította, másodfokon pedig a kerületi gazdászati főtisztség alá tartozott. Az eddig elmondottakkal is ecseteltük már, hogy milyen sokszempontu forrásértéket jelentenek a közalapitványi iratok. Hangsúlyozni kell, azonban, hogy elsősorban gazdaság­történeti szempontból a legfontosabbak. Tükrözik mindenek előtt a közalapitványi uradalmak feudáliskor végi és kapitalistakori mező- és erdőgazdálkodását, az uradalmak és az egész gazdászati kerület szervezeti felépítését, személyi ellátottságát, a bérezés módját, a jobb­ágyok úrbéri teherhordázását, a jobbágyfalvak szervezetét, műveltségi szintjét, 37/ az ura­dalmak és a községek, valamint az uradalmak és az egyház viszonyát. Adatok találhatók e gy _e gy község helytörténetére is. Mivel a volt szerzetesrendi birtokokból létrehozott közalapitványi uradalmak jelentős részükben egyetemi és középiskolai célokat szolgáltak, az iratok adatai alapján kutatni le­het, hogy milyen hatással volt a közalapitványi ingatlan tömeg a középiskolai és egyetemi oktatásügy fejlődésére, az iskolák fejlesztésére, a tanulók létszámának emelkedésére, s az egész nemzeti művelődés előrehaladására. 33/ Ennek a nagykiterjedésű közalapitványi ingatlannak, amely a pécsváradi gazdászati ke­rületi főtisztséghez tartozott, a Zengő lábánál fekvő kis mezőváros, Pécsvárad volt a köz­pontja. 39/ Csupán az uradalmak kamarai igazgatása idején 1778-1793-ig és a Bach-korszak alatt 1851-1866-ig volt az a kétszer 15 esztendős időszak, amikor a gazdászati kerület irá­nyitása nem Pécsváradról, hanem Pécsről történt. Egyébként Pécs váradon volt az uradal­mak gazdászati központja a bencés apátság alapításától lényegében az 1945. évi földreform­ig. A hajdani bencés várban székelő közalapitványi praefektorátus hatásköre öt vármegyé­be nyúló alapítványi uradalmakra terjedt ki. A pécsváradi vár, ez az Árpád-kori kultur­centrum most muzeális, műemléki és idegenforgalmi célokat szolgál, de a hagyományokban gazdag ódon falak modern világunk, szocialista társadalmunk számára is érzékeltetik azt a művelődési célt, amely közel egy évezreden keresztül innen áradt.

Next

/
Thumbnails
Contents