Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

TANULMÁNYOK, FORRÁSISMERTETÉSEK - KOPASZ GÁBOR: A pécsváradi közalapítványi iratok

helységekben levő birák az uraságtól mindenkor megjutalmaztattak és más uraságbeli birák is - irták a tisztségüktől megfosztott besencei, hidvégi páprádi, sámodi, és vajszlói birák a pécsi kamarai kirendeltséghez beadott kérelmükben. 33/ Az alapítványi főtisztség többi uradalmaiban is szokásos volt a robotnapoknak pénzen való megváltása. A pécsváradi számtartóság negyedévenként jegyzéket készített, amelyben községenként és névszerint feltüntette azokat a lakosokat, akik bizonyos számú robot napjaikat pénzen megváltották. Ebben feljegyezték a megváltott napokért befizetett összegeket. A pécsváradi uradalom évente 5-600 robot napot is eladott. A pécsváradi tiszttartóságban 1844-ben egy-egy pénzen megváltott robot napért 12 krajcárt kellett a lakosoknak fizetni. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy nemcsak a termény- és bordézsma lajstromok, vagy robotkimutatások, de az úrbéri összeírások (urbariális conscriptio) is végeredményben a jobbágyok termény- és munkaszolgáltatásainak számbavétele, ellenőrzése céljából készültek.Mivel azonban a termény-, munka- és pénzszolgáltatáson kivül adatokat tartalmaznak a házak számára, a jobbágyokra és telkeikre, a házas és hazátlan zsellérekre, sőt egy-egy falusi iparágra is, nemcsak a gazdaságtörténeti, hanem általános regionális történeti szempontból is fontos a forrásértékük. A sok és súlyos úrbéri járandóságok ellenében az uradalmak vajmi kevés ellenszolgáltatást nyújtottak viszonzásul a községek lakóinak. Házhelyet osztottak ki, ha már egy lakóházban több család összezsúfolódott. Bizonyos napokon a kijelölt erdőkben megengedték afagyüjtést. Bérbeadták nekik sertéseik makkoltatására az uradalmi erdőket, állataikat legeltetésére a kijelölt legelőket. A vajszlói jobbágyok közül tizenhármán házhelyet kértek az uriszéktől, miután már a gazdászati kerület praefektusához is adtak be ilyen irányú folyamodványt. A jobbágyok arra hivatkoztak, hogy többen vannak testvérek és valamennyien ott laknak a szülői háznál. Miután megnősültek, nekik is születtek gyermekeik. Igy egy házban, vagy legalább is egy udvarban három-négy család is összeszorul, s igen nagy bajjal laknak és nyomorognak. A fagyüjtésre is találunk adatokat a vajszlói provizorátus iratai között. Az uradalom megengedte, amit egyébként királyi, helytartótanácsi és kamarai rendeletek is biztositottak, hogy hetenként kétszer, hétfői és keddi napokon házi szükségletükre tűzre való száraz fát gyüjthessenek. Ha valaki ezen a két napon bármi okból nem tudott az erdőre menni - ti. rossz idő, esetleg a vármegye, vagy az uraság dolga miatt - ebben az esetben szerdán is megengedték neki a fagyüjtést. A besenceieknek és a páprádiaknak az Óteleki erdőt, a hídvégieknek és a sámodiaknak a Kőparragi erdőt, a vajszlóiaknak pedig a Borostyános erdőt jelölték ki fa gyűjtés céljára. A vajszlói lakosok fa gyűjtési napjai voltak a csütörtök és péntek, vagy ha egyik napon el voltak foglalva, a szombat. Ami pedig a makkoltatást illeti, az urasági erdőkben 1799 őszén 300 forintért adták bérbe a vajszlói jobbágyoknak. A vajszlóiak részéről a biró és négy esküdt irta alá a szerződést, az uradalom részéről pedig a vajszlói tiszttartó és az ispán. A makkoltatási szerződést a kerületi praefektus is jóváhagyta és záradékolta. Egy alkalommal 1825-ben az is előfordult, hogy a közalapítványi uraság Zengővárkony község lakosságát kenyérgabonával segítette. Mindez a zengővárkonyi biró és esküdtek kérésére történt, akik azt kérték a praefektustól, hogy a község lakossága részére készpénz fizetés mellett adjon ki kenyérgabonát, mert a község szegény lakosságának a gabonája anynyira megfogyatkozott, hogy sokaknak már megevő kenyere sincs. 34/ Még azt emiitjük meg, hogy a jobbágyok birtokában levő pálinkafőző kazánok működését engedélyezték ugyan, de az uraság ezeket is összeiratta és nyilvántartotta. Az iratok természetesen jelentős és bő adatokat, szolgáltatnak a mezőgazdasági termelésre, a termény fajtákra és az állattartásra. A mezőgazdasági termelésre vonatkozóan általában annyit jegyezhetünk meg, hogy mind az uradalmi majorsági földeken, mind a jobbágytelkeken a kor mezőgazdasági müvelésének megfelelően külterjes gazdálkodás folyt. A terménydézsma lajstromok mutatják, hogy a szokásos gabonaféléket - búzát, rozsot, ennek keverékét vagyis a kétszerest, árpát, zabot termesztették. De a vajszlói uradalom urbariális számadásaiból már láttuk, hogy a tiszttartóság öt községe szövéssel is adózott az uraságnak. Ebből is, de különféle intézkedésekből is látszik, hogy mind a vajszlói, mind a mágocsi uradalom községeiben jelentős len- és kendertermelés folyt. A Harc községi éves szerződés egyik pontja is leszögezte, hogy a méznek, viasznak, vajnak lennek, kendernek, dohánynak és egyéb terméknek vételében, vagy eladásában a jobbágyokat az uraság ne háborgassa.