Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

TANULMÁNYOK, FORRÁSISMERTETÉSEK - KOPASZ GÁBOR: A pécsváradi közalapítványi iratok

közhatalomnak voltak közvetlenül alávetve, hanem a földesúri hatóságnak. A jobbágyi földek tulajdonjoga a földesúré volt, a jobbágy csak haszonélvezője a jobbágyi telkeknek, amelyekért súlyos szolgáltatásokat tartozott teljesíteni a földesúrnak. Ezeket a szolgáltatásokat közös néven urbérnek nevezték, s nagy általánosságban robotra (munka szol gáltatás) és dézsmára (terményszolgáltatásra és pénzfizetésre) tagolódtak. Mária Teréziának 1767-ben kiadott urbáriuma előtt az úrbéri viszonyt a pécsváradi apátsági birtokokon is maga az apátság mint földesúr szabályozta. Sőt még a kiadott királynői urbáriumhoz sem igyekezett mindjárt alkalmazkodni az apátság, hanem fenn akarta tartani a saját úrbéri kontraktusait (szerződés). Erre utal a pécsváradi apátság és a romonyai jobbágyok közötti úrbéri szerződés (contractus urbarialis) 1768-ból, amely igen részletesen, 17 pontban sorolja fel a kötelező jobbágyi szolgáltatásokat. Az apátság mint földesúr a szerződésben szabályozza a fogatos és kézi robotot, a kilencedet, tizedet, s ezek behordási módját, az allodiális földekkel kapcsolatos külön robotot, s a hosszufuvarokat, a pénzbeli árendát, a jobbágytelkeken felüli földek után járó nyolcadot és ezek robotjait, a csirke, kappan, tojás, vaj, bárány, gida, méhkas szolgáltatásokat, a diaetális költségeket, a jobbágyok fahasználatát és a káros vadakra engedélyezett vadászatát. A szerződést az apátság megbízottja, a köz»ség részéről a bíró, két esküdt és három falusi lakos irta alá, a megye részéről pedig a szolgabíró láttamozta. *v A jobbágyi viszonyokat később az 1832-36. országgyűlés szabályozta és megalkotta az 1836. évi törvénycikkeket, amelyeknek eredeti példánya megtalálható az iratok között is. Az 1836. évi IV. tc. a jobbágyok költözködéséről intézkedett. Szabályozta a jobbágyköltözködések rendjét. Minden költöző jobbágynak saját földesurától elbocsátólevelet, az alispántól, vagy az illető szolgabirótól pedig útlevelet kellett beszerezni. Az V. tc. a.jobbágytelki állományról, a VI. tc. a jobbágyok hasznairól, a VII. tc. a jobbágyi tartozásokról a VIII. tc. az úrbéri kötelezettségekről szólt. A IX. tc. szabályozta a községek belső igazgatását és ennek 1. §-a kimondta, hogy a községi birót a földesúr által kijelölt legalább három erre alkalmas személy közül választja a lakosság, de az esküdtek és kisbirák választása minden földesúri jelölés nélkül történik. A községi jegyzőt (nótárius) ugyancsak jelölés nélkül választja a lakosság, de szükséges hozzá a földesúr jóváhagyása. Szabálytalan működés esetén a birót a földesúr, a nótáriust és az esküdteket pedig a község bocsátotta el. Az 5. §. intézkedett arról, hogy a község számadásait a földesuraság vizsgálja meg. A X. tc. szabályozta a földesúri törvényhatóságot és kimondta, hogy továbbra is az uriszékeken kell lefolytatni a jobbágyok pereit. A földesúri hatósági jogkör a régi magyar jogra vezethető vissza, miszerint a főpapokat, főnemeseket, káptalanokat, jelentősebb apátságokat hatósági jog illette meg uradalmaik szolga népe felett. Ezt a jogot eredetileg a királyok adományozták, később pedig odamódosult, hogy az ilyen birtokokon a királyi és vármegyei tisztviselők biráskodási eljárásokat nem is végezhettek, mert ez kizárólag a földesúr joga volt. Főbenjáró bűncselekményekre kiterjedő joghatósága, mint amilyen a halálbüntetés kiszabása, azonban csak akkor volt a földesúrnak, ha a király pallosjoggal (ius gladii) hatalmazta fel, pallosjogot adományozott neki. A pécsváradi közalapítványi iratok egyik fogoly- és bűnügyi tabellájából az tűnik ki, hogy a közalapítványi uraság pallosjoggal biró (iure gladii pollens) földesúri hatalom volt, amelyet a birtokkal együtt a pécsváradi apátságtól nyert. 19/ Az úriszéki jegyzőkönyvekből is kitűnik, hogy ilyen vérhatalommal bírt nemcsak a pécsváradi, hanem a szekszárdi uradalom is. A földesúri törvényszéket uriszéknek nevezték, amelytől a megyei törvényszékhez lehetett fellebbezni. Az uriszék bírói hatásköre kiterjedt a jobbágyok magán- és büntetőjogi ügyeire. Amia személyi összetételét illeti, az elnöke rendszerint egy megyei táblabíró volt. Tagjai voltak az uradalmi főtiszt, a tiszttartók, az uradalmi ügyvédek, az illető megye egy szolgabirája és egy esküdtje. Az iratokból és jegyzőkönyvekből is meglátszik, hogy a legkülönbözőbb peres ügyekkel foglalkozott az uriszék. Ha két uradalom jobbágyai összeverekedtek, ügyüket az uriszék elé utalták. Ózdfalu és Ujmindszent községek lakói 1792 elején a vajszlói alapítványi uradalomhoz tartozó Páprád község Cseremháta nevü erdejében épületfa céljaira több tölgyfát kivágtak és ezzel jelentős kárt okoztak az uradalomnak. A pécsi kamarai hivatal uriszék elé idézte az Ózdfalui és ujmindszenti lakosokat. Adósságperben annak az uradalomnak uriszékéhez utasították a peres feleket, ahol az alperes, vagyis az adós lakott. A zsidók eskümintájának (juramentum judaeorum) külön,