Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

ADATTÁR - REUTER CAMILLÓ - ZSOLT ZSIGMOND: Nagyváty és környékének helynevei

Kétségtelenül jelentkezik a működő mérnökök névalkotó készsége is. A helyi neveket fel használva alkot ujakat, amelyeket a térképre (nem egy esetben hibás helyre) feljegyezve gyakorol immár 120 éves hatást a lakosság névhasználatára. Igy okkal, de akaratlanul folyamatosan befolyásolták azt a névanyagot, amelyet mi élő névanyagként jegyzünk fel. Ez pedig azt jelenti, hogy az élőnek feljegyzett névanyagból csak kellő óvatossággal, az 1850 óta alkotott térképek névanyagának hatását kiszűrve, vonhatunk megállapításokat a lakosság névalkotó készségére. Az 1850 előtti adatokat betűhíven közlöm, míg az 1850 utánit csak akkor, ha térkép fonetikus feljegyzése a népnyelvre jellemző (példáulalja helyett alla stb.). A térképre tévesen, betűhibásan leírt, de véletlenül értelmes nevet szolgáltató feljegyzés igy válik élővé.Igy lesz a nagyvátyi Csalahegy névből a térképen Csatahegy, és terjed el a lakosság körében. B e c e f a (a régi Becefalva) községet választottam ki e célra, mert kicsinysége könnyen áttekinthetővé teszi a kérdést. A Csumág^Csomág helynév így oszlik fel Csomágirét~Csumágikaszálók és Csomágilegelő elnevezésekre; sőt 1865-ben Kert allai rét lesz, amit nyilvánvalóan pillanatnyi megnevezésnek kell tekinteni. Soha többé nem fordul elő! Kérdéses, hogy valódi helynév-e, vagy a térképszerkesztő kérdésére ("Milyen réten vagyunk?") adott felvilágosítás feljegyzése-e? Nos, szabad-e ilyen "helynév"-bői következtetést levonni? Aligha. Igy lesz Hegyalj a> Hegyaljai szántók ^Hegyaljai - vá, s egy névrövidülés kikövetkeztetésére ad alkalmat. Pedig más történt. A Hegyalja helynév a térképen bővült a mívelési ággal, majd miután a térkép színezése úgyis mutatta a mívelési ágat - a "szántók" elmaradhatott. Igy az 1865 óta forgatott térkép hivatalos - kurta-furcsa - Hegyaljai név kiszorította a helyesen képzett Hegyalja nevet. Itt tehát nem a névadói készség alkotását látjuk, hanem egy hibás feljegyzés közismertté válását. A feltehetően az úrbéri rendezés emlékét őrző O s z t á s<~0 s z t á s o k (sz) név rövidesen eltűnik, s máig él a Göcsös vagy G ö d r i(föld) (r), mert a rét mívelési ág névszükséglettel jelentkezett a névhasználók (^igénylők) előtt. A másik része a Sárkány (r). Megkülönböztetésül az Osztások rét művelési ágú Osztásirét nevétől. Az Osztások (sz) hol Osztásoki düllő (nyilvánvaló térképésznév), hol rövidült Osztási néven jelentkezik, s a népnyelvben a kettő ötvözete az Osztásoki jelenik meg. 1857-ben és nia is Kertalla (sz) a falutól Ny-ra eső föld neve. Ugyanakkor a térképen Kertalla N°l. (sz) és K e r t e k(!) alla N°2. (sz) kertföldek a falu Ny-i és K-i oldalán a telkek végében. 1961-ben ezeket Nyugatsókertalia. és ife/eísokertalja éLőnyelvi adatként jegyzik fel, bizonyságául annak, hogy nyelvjárásaink névalkotókészsége él, he iye

s neveket alkot. (A -só -ső melléknévképzőbokorra ld.D. Bartha Katalin, A magyar szóképzés története. Bp., 1958.122. ) A P á h (1855) rétet - előttem ismeretlen okból és időben - megosztották, és a felét átcsatolták Kispeterd községhez. Igy ma két faluban van Páni^Páji rét nevű terület, amelyek közös eredetűek. A névre Id. Pais Dezső tanulmányát: MNy.XXIV, 39-40. Fenti példákon kívül feltétlenül figyelmet érdemel, hogy a természetes helynevek területét mennyiben vette figyelembe a mesterséges dűlőbeosztás, ez milyen változást hozott a helynév kiterjedésében. A névtudományi vizsgálatok kétségtelen helyénvalósága mellett, nem szabad figyelmenkívül hagyni kataszteri térképeink tudatosan - természetesen elsősorban az ősi helynévanyag felhasználásával - alkotott helyneveit. Ezekből csak bizonyos szűrővizsgálat után lehet a néptől származó helynevekre megállapításokat tenni. Igen gyakran maguk az adatközlők hívják fel a figyelmet, hogy "így csak a térképen nevezik", "mi ezt a területet hívjuk így, a térképen más helyre írták" stb. Gyűjtés előtt ezért fel kell hívni az adatközlő figyelmét arra, hogy nem a térképi nevekre vagyunk kíváncsiak. Igazolja megállapításomat az a megfigyelés is, hogy a legérintetlenebb helyneveket ott találjuk, ahol a gazdálkodás legkülterjesebb, vagy amely tereptárgyakat a kataszteri (tehát adóügyi) térképek nem is jelölnek. Ilyenek az előbbiek közül elsősorban az erdők (ahol legtöbbször csak a tulajdonos nevét tüntették fel), azután a legelők, másrészt a források, kutak, kisebb vízfolyások, vízmosások stb. nevei. Itt a névanyag érintetlen. Elpusztult, meggyérült vagy legjobb esetben módosult azonban a névanyaga azoknak a területeknek (elsősorban lápos, víz járta területek), amelyeket víz szabályozás útján a földmívelés birtokába vett.