Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)
ADATTÁR - REUTER CAMILLÓ - ZSOLT ZSIGMOND: Nagyváty és környékének helynevei
5. Végül feltétlenül figyelmet érdemel a vizsgált terület összességében is. Mint Győrffy György kutatásából tudjuk, Nagyváty és környékének székely lakossága volt. Hogy jelentkezik-e ez helyneveinkben az még további vizsgálatot érdemel. De egyes adatok eredményt sejtetnek. A nagyvátyi C s i g o 1 a~C s i g o j a (és további összetételei) helynév a Pais Dezsőtől többször is vizsgált c s i g 1 a köznévvel vethető össze. A név "Csigolyafai erdő" közismert (1883, 1940: KT5560), de hibás feljegyzésű alakja helyesen Csigolafej (1865) (vö. Gyürüfő község népi Gyürüfé *v Gyürüféj alakjával), és a Csigolai gödör fejét jelenti. Igy nincsen összefüggésben valamely fafaj nevével. A másik ilyen név a G y ü r ü víznév, és az ebből származó G y ü r ü f ő (népi Gyürüfé hivatalos G y ü r ü f ű) község neve. A g y ü r ü növénynév a magyarban a fekete gyürü * Acer tatáricum L. ' és veres gyürü » Cornus sanguinea L. ' nevében őrződött meg (vö. Gombocz Z., NyK. XXXI, 245-6; Reuter C, Gyürü(fa) és sörgye(fa) . MNyj. XV, 99-111). Növénynévből víznév gyakori fejlődés. De a közeli Alma^Almás, Okor, Karán víznevek (Győrffy I , 252) nyomán a nominativusban áUó növénynévből alakult víznév környezete miatt érdemel figyelmet. Roppant sajnálatos, hogy a Baranya Ny-i vidékének gyér oklevélbeli szereplése miatt tárgyalt területünkről csupán egyetlen Árpád-kori helynevet (1287/468: "in campestribus apud sylvam K u d e sitam" Győrffy, I 2 , 312) ismerünk, s egyelőre ennek sincsen magyarázata. Természetesen a lakosság történeti személynevei is figyelmet érdemelnek. Tiván, Szörény nevek (sőt a környéken 1565 és 1571-ben felbukkanó Csaba szn, / Káldy-Nagy116-7.t.a.) használata további vizsgálódásra ösztökél. Szerenke, Itmös (ma Hitmös), Tokaj, Bögör (vö. a baranyai Bögry család nevével) helységnevek a nagyvátyi ispánság Ny-i részeiben bukkanak fel (Káldy-Nagy 318, 319, 321, 109. T. a.), míg K-re Gyalán létezett. Ezek egyrészt törökös szn-ek használatából származnak, míg BÖgör {Győrffy I 2 , 290) és Tokaj már török köznevekből {GyÖrffy, Besenyők és magyarok. 85-6). Miután e vidékről még besenyő nyomokat sem ismerünk, kétségtelenül más népelem jelenlétét kell feltételezni. Itt kézenfekvő lenne a székelység jelenléte, akikről - Kniezsa István megállapítása szerint - minden vélemény, amely a székelyek eredetét a török kultúrán kívül keresi, nem egyéb, mint forrásadatainkkal ellenkező üres találgatás, amely semmi komoly figyelmet nem érdemel." (MO. népei a XI.sz.-ban Klny. 440.) Itt említem meg, hogy e vidék magyar lakossága a borókát 'Juniperus communis L.' süllő -nek, s i 1 1 ő fenyő-nek nevezi (az adatra Róna Tas András volt szíves figyelmemet felhívni), amely a. gyürü növénynévvel együtt - Róna Tas András megállapítása - szintén török eredetű növénynév. A süllő a helybeli népi építkezésnek fontos anyaga. Ugyanis a vertfal építésekor, töméskor abba lombosán belefektették, s azt rétegenként erősen összefogta. Régi 100-150 éves vertfalú épületek elbontásakor - helybeli kőművesek közlése szerint - mindig előkerülnek - a mai betonvas szerepét játszó - süllőíenyök. Reuter Camillo
