Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

HELYTÖRTÉNETIRÁSUNK FELADATAI - VARGHA KÁROLY: A honismereti mozgalom Baranya megyében

gondjait is. A más-más szakkörök tagjai közötti kapcsolat még sokban lenne erősithető az egymáshoz közelebb fekvő, az egy járásban működő szakkörök közös rendezvényeivel, tapasztalatcsere-látogatásaival. Az ilyen kapcsolatok erősítésére a várható faluösszevonások, tanácsmegszüntetések, a körzetesítés miatt gondolnunk kell. A megye honismereti szakköri mozgalmában az elmúlt 10 év alatt előfordult témákat vizsgálva rendkívül gazdagságot látunk a legegyszerűbb feladatoktól egészen a legigényesebb munkákig. Egészen kezdő honismerei szakköröknél már megelégszünk a honismereti figyelőszolgálattal, ami azt jelenti, hogy a faluról megjelenő közléseket figyelik és gyűjtik. Honismereti jelentőszolgálatról beszélünk akkor, ha régészeti leletek előfordulását, a műemlék állagát fenyegető beavatkozásokat, stb. avagy fontosabb eseményeket telefonon vagy Írásban jelentenek a múzeumnak, az újságnak, a rádiónak stb. A megbeszélés (értekezleti hozzászólás), kirándulás, a vele kapcsolatos idegenvezetés, tapasztalatcserében való részvétel, a helyi rendezvények támogatására vállalt besegítés vagy önálló munka; honismereti vetélkedőn való részvétel stb. csak előkészítik a szakköri tagokat a további igényesebb feladatok ellátására, csak kezdetei a szakköri taggá való nevelésének. A kisebb és nagyobb kiállítások önálló megrendezése, nagyobb ünnepségek tartalmi előkészítése és lebonyolítása már komoly erőpróbája a honismereti szakkörnek. Az elmúlt 10 év azonban bizonyítja, hogy a jobb szakkörök hamar elérik a fejlődésnek azt a fokát, amelyen már nyugodtan reájuk lehet bizni valamely fontosabb, nagyobb rendezvény gondjait. Tanulmányok, cikkek megírását, járási, megyei vagy országos pályázaton való eredményes részvételt, más szóval: alkotó honismereti munkát már csak a fejlettebb tagoktól, a munkaközösséggé kovácsolódott emberektől remélhetünk. A fejlődésnek erre a fokára a szakköröknek nem minden tagja jut el. Az egyszerűbb tagok a szervezésben, a gyűjtéseknél, a nyomravezetésben, magában a gyűjtésben, az anyag rendezésében, tárolásában stb. végezhetnek hasznos munkát, és érdeklődő befogadói lehetnek a dajkáló tájra vonatkozó ismereteknek. A szakköri tagok érdeklődési irányának sokfélesége az egyik meghatározója annak, hogy a honismereti munkának csak egy-egy részletét vagy egészét kutatják, müvelik-e a szakkörben. Ha ilyen vonatkozásban végigtekintjük 10 év tapasztalatait, elmondhatjuk, hogy több szakköri tag és egész szakkör gondolt eleinte falumúzeum létesítésére, falumonográfia Írására., csak tárgyi néprajzi gyűjtésre, vagy régészkedésre. Egy-két évi munka után helyesebben látják a honismereti munka területeit, jobban ismerik saját képességeiket, lehetőségeiket, úgyhogy általában az egyszerűbbről kezdenek haladni a bonyolultabb feladatok felé, előbb keresik a részletkérdésekre és később az összefoglaló kérdésekre a választ. A különleges szakképzettséget kivánó területek kutatására csak szakműveltség birtokosai vállalkoznak bátrabban. 1. / Jól tudjuk, hogy a régészet szinte minden embert különös erővel vonz, hiszen a legrégebbi, a legelrejtettebb mult feltárásához csak ettől várhatunk segítséget. A régészet iránti érdeklődés különösen erős megyénkben, ahol a régészet rendkivül szép eredményekkel dicsekedhet, s ahol Dr. Dombay János lelkesedése és szakértelme szinte mindenhol moz gósitott régészeti értékeink megbecsülésére és megmentésére. Az emiitett nagy vonzódás megvan szakköreinkben is, a kezdőkben néha tele romantikus lángolással és túlzásokkal. A szakköri nevelés megszabja a régészeti érdeklődés és munka helyes irányát és határát: szakköri tagjaink leletbejelentővé, adatközlővé nevelődnek, szívesen látogatják a régészeti muzeumot, sőt - ha idejük engedi - munkásként is dolgoznak a múzeum régészeti föltárásainál. Legutóbb pl. éppen a honismereti szakkörnek egyik tagja hivta fel Mohácson az illetékesek figyelmét egy építkezésnél a régészeti leletekre, és igy tárhatták fel szakembereink a Kárpát-medence eddig ismert legnagyobb gepida temetőjét. 2. / A néprajzi és a népművészet valamennyi ága, kutatási területe honismereti szakköreinknek, sőt ilyen vonatkozásban dolgozik megyénkben a legtöbb egyéni gyűjtő is. Azt is őszintén meg kell mondanunk, hogy ezen a területen fenyeget a legtöbb veszély. Igaz ugyan, hogy sok néprajzi tárgy pusztul el végleg, de a rendszertelen gyűjtés, a szakszerűtlen kezelés is közel ekkora veszedelem a szakember szemében. Elszomoritóan kevés azonban a törekvés szellemi néprajzi termékeink (gyermekjáték, mese, monda, dal, népi vidámság, stb.) az ugyancsak rendkivül gyorsan elvesző folklór-értékeink megmentésére, holott ezeknek a gyűjtése ma, a magnetofon korában rendkivül könnyű, a gvü jtött anyag raktározása aránylag egyszerű, gyakorlati felhasználása hasznos, közreadása is könnyen megoldható.