Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

HELYTÖRTÉNETIRÁSUNK FELADATAI - VARGHA KÁROLY: A honismereti mozgalom Baranya megyében

történelmi mult eseményeit, a mai értelemben vett honismereti tudnivalókat. A nép fia haza* ja legnagyobb történelmi eseményeiről hosszú évszázadokon keresztül valójában csak igen keveset tudhatott meg; amit viszont megtudott, azt megőrizte, hűségesen tovább adományozta. Régebbi történelmünk országos vagy helyi eredményei igy váltak a nép értékeivé, tudásának anyagává, nem ritkán pedig a népköltészet gazdag forrásaivá. Az Írásbeliség hazai megindulásának korától egyre több följegyzés készül tájunkon is. A régészetnek ebből az időszakból maradt szegényesebb leletanyaga mellett ezek az irásos adatok sokban hozzájárulnak a magyar honfoglalás korától a mohácsi vészig tartó időszak hü ábrázolásához. Több olyan irás maradt ránk Baranyában is, amelyekben a nép élete, gondja, szenvedése nemhogy nem áll az érdeklődés középpontjában, hanem alig kap helyet, és ezek az irások mégis igen fontosak multunk földerítése, a honismereti munka szempontjából. Ilyen irások: a bencés rend pécsváradi apátságának, valamint I. István királynak a pécsi püspökséget megalapító oklevele, amelyben kijelöli az egyházmegye határait. Igen jelentős esemény e^gész népünk szempontjából a mohácsi tragédia, róla azonban sem megyénk földjén, sem országunkban korabeli kútfő nem szól magyar nyelven. A hon ismeretére irásos adatokból csak a latin nyelv ismerői jutottak el, hiszen ekkor még latin nyelvű a mi egész írásbeliségünk. Megyénk szülötte, Istvánffy Miklós, a magyar Livius, latin nyelven irt történelmi müveivel örökíti meg nevét. Ennek a tájnak fiai közül talán Tinódi Lantos Sebestyén az első, aki már magyarul - <é

s igy nyilván sokakhoz - szól megyénk történetének néhány jelentősebb eseményéről. Megyénk népének a török hódoltság alatt viselt sorsáról, kötelezettségeiről a török adózási lajstromok, szultáni naplók, világutazók sorai stb. tájékoztatnak bennünket, de szólnak erről az időszakról német nyelven készült egykorú irások, krónikák is. A hódoltság időszakának véget szabni kivánó költő Zrínyi tavaszi hadjáratának eseményeit Pető Gergely magyar nyelvű krónikája, Takács Sándor és sok más kutató irásai vázolják. (L.Martin Zeiler müvét: Hungária, oder neu vollständige Beschreibung. . . 1690-ig. 1013 1. ) És ki a megmondhatója annak, hogy éppen erről az időszakról mennyi adat lappanghat még a törökországi, az ausztriai, stb. eddig át nem vizsgált iratok között? ! Az írásbeliség nagyobb elterjedésének köszönhető, hogy az 1700-as évektől már lényegesen több adat segit bennünket a tájunkról szükséges ismeretek megszerzésében. A török utáni időszak alapos ismeretére, uj kutatási eredményekre tájunkon csak a többnyelvű emberek tehetnek szert. A soknyelvű Baranyában a latin följegyzések mellett eléggé gazdag magyar, német és horvát anyag áll rendelkezésre. A régi közigazgatás, vagy a régi családi levéltárak jóvoltából a megyei (és szomszéd megyei) levéltár, valamint az Országos Levéltár sok feljegyzést tárhat az érdeklődők elé, de jelentős honismereti anyag megtermelő! és őrzői lesznek ettől az időtől kezdve az egyházak is amelyek nemcsak az anyakönyvek vezetésével (születési, házassági, halálozási, ), hanem helytörténetirással is gazdagítják a korról, a baranyai településekről, azok népéről megszerezhető ismereteinket. (L. a Püspöki Levéltár anyagát ! ) A török kitakarodása után megtörténik megyénk népének névszerinti összeírása, amelyet később több hasonló követ. Ennek az időszaknak köszönhetjük az első megbízható térképet, a népességre és a vagyoni állapotra vonatkozó első részletesebb adatokat (Urbárium, 1767). Az iskolázás megindultával (Ratio Educationis) ugyancsak növekszik az irásos helytörténeti anyag, mert a kötelező Írásbeli adminisztráció több dolgot rögzit az utókor számára. Már a francia forradalmat megelőzően elég jelentős gazdasági, szellemi pezsgés indul meg. Ennek hatására történelmi és gazdasági lexikonok terjesztik a megyére vonatkozó ismereteket a nép nyelvén: németül és magyarul. (Lipski, Windisch, Korabinsky, Vályi). A nép számára ismeretlen nyelven (latinul) több szerző ad már összefoglaló áttekintést is megyénkről, annak egy-egy fontosabb tudományos (egyházi) kérdéseiről. (Marsili, Bél Mátyás, Szalágyi, Koller, Papanek. ) 1780-84-ig elkészül megyénk katonai felvételi térképe, (II. József császár korabeli), amely valamennyi meglévő településünk helyét elsőként rögzíti. A XVIII. század végén jelentős utat tesz meg Baranyában Kitaibel Pál, és rögzíti naplójába a növénytani, de a történeti, a néprajzi, stb. adatokat is. Ő is még németül és latinul ir, de az uj században egyre több irás terjeszti már magyar nyelven is a szűkebb hazára vonatkozó ismereteket. (Ludovious Nagy, Szepesházi - Thiele, Hornyánszky, Hübner-Sperl-Fehér, Kollerffy, P. Magda, Raffelsberger, Fényes Elek, Haas Mihály, Czoernig J. C. Thiele, K. C. Windisch stb. )