Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933

Az alsó-dunántuli kamara tehát a mezőgazdasági árutermelésnél érvényesíteni kivánta a kereslet-kinálat egyensúlyának közgazdasági elvét. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara is rámutatott arra, hogy a hitelviszonyok rom lása kisérő jelensége a világgazdasági válságnak. A bankkölcsönök utáni kamat már a válság első évében 12 % fölé emelkedett, amit a mezőgazdasági termelés nem birt el. De nemcsak a mezőgazdaságot sújtották ezek a kamatterhek, hanem a magyar kisipart is. A kamarai tagok közül sokan ugy vélték, hogy ezen a bajon külföldi kölcsönnel, a bankok megrendszabályozásával és a szövetkezeti gondolat terjesztésével lehetne segiteni. Még ilyen magas kamat mellett is a mezőgazdáknak csak sok utánjárással sikerült kölcsönhöz jutni. A kamara gyűlésein olyan hangok hallatszottak, hogy az államnak a bankokkal szemben alkalmaznia kellene az uzsoratörvényt. Az államnak többet kellene törődnie a mezőgazdasággal, nem pedig csak az iparral, amely a mezőgazdaság rovására nagy pénzbeli támogatást élvez. Sokan ellenezték, hogy ilyen pénzben szegény ország, mint hazánk, külföldi kölcsönt vegyen fel. E helyett inkább a belső tőkével való takarékos és észszerű gazdálkodást ajánlották. Azt javasolták, karolja fel az állam és támogassa a szolid vidéki pénzintézeteket és hitelszövetkezeteket amelyek iránt a múltban is mindig nagy volt a bizalma a falusi gazdaközönségnek. A válság felborította a termelési ágak egymáshoz való viszonyát. Felborult az összhang az ipar és mezőgazdaság között. Az állam az ipari protekcionizmus elvét vallotta, vagyis az ipart és kereskedelmet vámpolitikával előnyös helyzetbe hozta. Az ipar túlhajtott támogatásának, különösen egy agrárállamban, válság idején feltétlenül gazdasági csődhöz kellett vezetnie. A gazdasági életben mindegyik termelési ág egyformán fontos, az ipar és kereskedelem funkciója is csak akkor zavartalan, ha a mezőgazdasággal termelési összhangban van. A kamara álláspontja szerint Magyarországon az ipar pártolása a mezőgazdaság rovására csak a világgazdasági válság beállta előtt volt némileg indokolt, amig a mezőgazdasági termények ára magas volt. A mezőgazdasági árzuhanás óta a túlzott ipari vámvédelem már nyomasztólag hat a mezőgazdasági termelésre. Sőt ez az indokolatlan vámvédelem a még gyermekkorát élő magyar ipart is pusztulással fenyegeti, hiszen a súlyos helyzetbe került mezőgazdaság elvesztette vásárlóképességét. Ezért a magyarországi gyárak tömegesen bocsátották el munkásaikat és ezzel szaporították a munkanélküliek amúgy is magas számát. Egyesek azt vallották, hogy éppen a túlzott iparpártolás a magyar gazdasági élet legfőbb rákfenéje. Erről a dél-dunántuli kamara 1930. október 30-án tartott őszi rendes közgyűlése is határozatot hozott, amelyben kimondta, hogy a világszerte jelentkező nemzetközi okokon kivül a magyar mezőgazdaság válságának hazai jellegű okai is vannak, s ezek közül első helyen áll a túlzott magyar iparvédelem a mezőgazdasággal szemben. A kamara vezetősége és tagsága nem szűnt meg azt sem hangoztatni, hogy a mezőgazdaságra nehezedő közterhek elviselhetetlenek. A közterhek összefüggésben voltak a gazdasági élet válságával. Felszólalások hangzottak el, hogy a kormány azonnal kezdjen hozzá az elavult adórendszer átalakításához, megjavításához, a közterhek tervszerű csökkentéséhez. Javasolták némely adófajták eltörlését és a közterheknek az egyes termelési ágak közti arányosítását. A " bortermelők részéről különösen éles támadások érték a borfogyasztási adót. Igazságtalannak tartották a jövedelem- és vagyonadó kivetését is, amelynek kulcsát még 1926-ban állapították meg, amikor a buza ára 32 pengő volt, s a gazdasági válság elején pedig 18 pengőre zuhant. Törvényes alapot is találtak a kamarai tagok az adóterhek leszállítására, ugyanis hivatkoztak a közadók kezeléséről szóló törvényre, amely kimondta, hogy a jövedelem- és vagyonadót le kell szállítani, ha a kivetett adó összege az adófizető összes jövedelmének 75 %-át meghaladja. Már az eddigiekből is látható, hogy a mezőgazdák igen súlyos anyagi helyzetbe kerültek a gazdasági válság következtében. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara vezetősége ezért állandóan hangsúlyozta, hogy a magyar mezőgazdaság még sohasem volt ilyen nehéz helyzetben, mint a gazdasági válság alatt. A termelési költségek megnövekedtek, az értékesítési lehetőségek megcsappantak. Sőt az értékesítési nehézségekre jellemző, hogy egyes term el vény eket