Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933

gei 15-20 %-kal emelkedtek, az export termények világpiaci értékesítését pedig a gazdasági válság egyre inkább megbénította. A mezőgazdaság válságos állapotának javulását két tényezőben jelölték meg: az olcsóbb termelésben és az értékesítés megszervezésében. 3 Az ipari monopolisztikus szervek ellensúlyozására egyre inkább szorgalmazták a mezőgazdák összefogását a Dél-Dunántúlon is. A szervezeti összefogás szükségességének ezen a területen nemcsak az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara volt a szószólója, hanem az alacsonyabb mezőgazdasági szervek is. Előterjesztést tett az egységes gazdafront kiépítése iránt a nagyatádi járás (Somogy m. ) mezőgazdasági bizottsága. Kérte az alsó-dunántúli kamarát, hogy működési területén a kamarai tagok bevonásával járásonként alakitsa meg az egységes gazdafrontot, ebbe mindenütt vonja be a járási mezőgazdasági bizottságot, s a négy megyére kiterjedő gazdafrontnak a kamara legyen az irányitója. A négy megye gazdaközönsége hamarosan meggyőződhetik majd az összefogás előnyéről, érdekei megvédésének szükségességéről, ha egységesen felsorakozik a kamara, mint vezető mögé. A kerületi gazdagyüléseken a nagybirtokosok, vagy a nagybirtokok intézői és jószágkormányzói általában hangoztatták, hogy a gazdasági válság egyformán sújtja a nagy-, közép-, kisés törpebirtokokat. A valóságban a válság terheit természetesen nehezebb volt elviselni a törpe- és kisbirtokosoknak, mint a közép- és nagybirtokosoknak. Az azonban tény, hogy a magyar mezőgazdaság már 1929 közepén a tönk szélére jutott. A mezőgazdasági termények ára lezuhant, megromlott értékesítésük lehetősége, a gazdák pénztelenséggel küzködtek, a közterhek pedig olyan magasak voltak, mint a válság előtti jó búzaár idején. A dél-dunántuli mezőgazdák a válság első évében lényegében nem a 20 pengőre csökkent búzaárat kifogásolták, hanem azt, hogy az agrárolló túlságosan kinyílt az iparcikkek javára. Az iparcikkek ára nemhogy csökkent volna arányosan a gabonaárral, hanem a kartellbe tömörült nagyiparosok még a 30 pengős búzaár éveihez viszonyítva is emelték az iparcikkek árait. A kamara által rendezett kerületi gazdagyüléseken általában elfogadták azt a nézetet, hogy a mezőgazdasági válság öt tényezőtől függ: 1. a termelés berendezésétől, 2. az értékesítéstől, 3. a hitelkérdéstől, 4. a termelési ágak egymáshoz való viszonyától, 5. a közterhek nagyságától. A kamarai gyűléseken a mezőgazdasági válság kényszerítő hatására sokat foglalkoztak a termelés berendezésének megváltoztatásával. A többtermelés jelszava az első világháború után bizonyos versenyt idézett elő mezőgazdasági termelésünkben. A 20-as években mindenki a többtermeléstől várta az ország és a nép gazdasági felemelkedését. Most a válság első évében éppen a túltermelést állították oda a Dél-Dunántúlon is a válság egyik okául és a többtermeléssel szemben a minőségi mezőgazdasági árutermelést jelölték meg mint a válságból kivezető utat. Mivel a többtermelés jelszava elsősorban a gabonára vonatkozott és világszerte éppen búzából mutatkozott túltermelés, a válság elleni küzdelemben uj jelszó született: termeljen a magyar mezőgazdaság jobbat, termeljen mást és termeljen olcsóbban. Többtermeléssel tehát nem lehetett a válságot megszüntetni, hiszen 2,5 millió mázsa buza várt eladásra és a dél-dunántuli szőlőtermelő vidékek pincéi is tele voltak borral. Minőségileg jobbat kellett termelni, hogy a magyar mezőgazdaság termeivényei a világpiacon versenyképesek legyenek. Mivel kenyérgabonából világviszonylatban túltermelés volt, az alsó-dunántúli kamara arra buzdította a gazdákat, hogy buza helyett mást termeljenek, olyan terményeket állítsanak elő, amelyek iránt a nemzetközi piacokon kereslet nyilvánul meg. A versenyképességhez az is hozzátartozott, hogy a mezőgazdasági árutermelés kifizetődő legyen, a termelési költségek ne legyenek magasak, vagyis a gazdaságok minél olcsóbban termeljenek. Az olcsóbban termelés jelszava felvetette a racionalizálás, a fokozottabb gépesítés gondolatát, ami viszont a kapitalista termelési viszonyok között elősegíthette, növelhette a mezőgazdasági munkanélküliséget. A válságból való kilábolás másik tényezőjéül az értékesítés megszervezését jelölték meg a kamara által rendezett gazdagyülések. Hangsúlyozták, hogy az értékesítési viszonyok elmaradtak a termelés mögött. Itt gondoltak egyrészt a kivitelre, másrészt a belső fogyasztásra. Fel kell keresni a külföldi piacokat és meg kell győződni róla, mit és hol lehet értékesíteni. Feltétlenül fontosnak tartották, hogy a mezőgazdaság termelése a piaci szükséglethez igazodjék.